Maison

Hátul kidőlt-bedőlt drótkerítés választott el a szomszédtól, a kutyájától semmi. Vagyis csak az, hogy Gergő telepakolta deszkával, hogy ne jöjjön át. A gaz kivágásával egy légtér lettünk, időszerű lett a kérdés.  Gergő leszedte a régi drótot és felerősítette az újat. Ki kellett húzni három vezetőszálat, a drótot alul-felül hozzáerősíteni, ami nem nagyon engedte hajlítani magát. Másnap meg a nád ráerősítése.  Tipikus a nád, tudjuk, egy nyár alatt ronda lesz, de amíg nem találunk ki jobbat, addig hangulatnak megfelel.  Rögtön le is telepedtem a tövébe Simonnal az árnyékba. Elkértük a szomszéd levágott gallyait tüzelőnek, megy az aprítás.

Mostanra odáig jutottunk, hogy a májat is bográcsban csináltam. Lett belőle egy hipp-nik, hippi piknik, amikor már az asztalt sem visszük oda, csak elheveredve megesszük és kipihenjük. Aludtam egyet Simonnal a függőágyban, a többiek meg a pléden valamit csináltak. Gergő délután előkészítette a terepet, mert holnap csinálja a hátsó kerítést. Elment ma dróthálót venni rá, feszítőket és nádat is, ami tudjuk, hogy hamar csúnya lesz, de jobb és természetesebb dolog nem jutott eszünkbe hirtelen.  Az meg mégis tűrhetetlen, hogy a hátsó telek utcájáról a nappalinkig látnak. (Sajnos nagyon nem érdekel minket, de próbálunk tisztes polgárok módjára bezárkózni.) Elpakolta a farakást, titokban arra számítva, hogy valami nyest vagy menyét beköltözött a jó kis védett kupac alá, de sajnos az elkényeztetett üllői menyétek biztos jobb padlásokhoz vannak szokva annál, mint holmi kertvégi fakupac. Valahogy ez a fűben fekvés olyan jól megy nekünk. Itt egy tes

Látom az időjárás-előrejelzésen, hogy közelednek a fagyok, így inkább gyorsan elbüszkélkedek a hétvégi ebédünkkel.  Kezdetben csak azt akartam megörökíteni, hogy tavaly ilyenkor egy sárkupac volt itt, most meg kint tudtuk ünnepelni az Olívia- és Gergely-napot, de a közelgő hideg miatt még nagyobb jelentősége van, hogy március 13-án ilyen idő volt. A kinti evés meg olyan nekem, mint egy kutyának a csont, sosem tudok neki ellenállni. Valahogy az egy külön esemény az evésen túl, hogy kint vagyunk. Visszafogtam volna magam a szél miatt, de Olgi támogatta az ötletet, és legalább nem kellett rendet tenni az étkezőasztalon. Aztán meg külön öröm volt bejönni melegedni 5 óra szeles kintlét után. A bográcsozástól még Simonnak is volt egy enyhe füstaromája.

Gergőt hajtotta ki a napsütés, elkezdte felásni a veteményest. Az első sorokat be is vetette valami márciusban vethetővel. De ugye egy csomag magért nem érdemes elmenni, vett még mellé virágokat, amiktől rögtön tavaszillat lett az előkertben. A következő fordulóban vett egy korallberkenyét és egy magyalt is. A tavalyi kezdethez képest óriási könnyebbség, hogy nem kell négyszer rotálni, sittet szedegetni, homokkal keverni az agyagos földet. Így is kell ásni, de csak annyit, amennyit épp ültetni szeretne.  A fűszerkertemhez nem jutottam ki, a szabaidőmben egyelőre névnapi muffint sütöttem, Gergő rövidre zárta a dilemmámat és megcsinálta a metszést, kapálást. Citromfű, rozmaring maradt, a mentát a föld alól várjuk. A kisházba felszögelte a fogast a szerszámoknak. Gardenmaster vett magának egy szupersokzsebes kertészkötényt.