Maison

Nem nagyon kötődtem az áprilishoz, sem időjárásilag, sem ünnepileg. De ahogy itt lakom, évről évre van időm megfigyelni és egyre jobban tetszik. Elsősorban a színei miatt. A fáknak még csak most nő a levelük, de a zöld olyan árnyalatában, ami parádésan világít. Ezt nem is tudom visszaadni egy fényképen sem. A mostani tavasz végre normális volt, sok esővel, hűvössel, így a fű nagyon kizöldült, a virágoknak is van idejük nyílni. Az árvácska gyomként szaporodott el és számtalan változatot hozott létre. A japán akác most kezd hajtani. A meggyfa már egy hónapja zöld, el is virágzott. A barackfa, amiért minden hűvös tavaszi estén aggódtunk, hozza az első terméseit! De úgy első, hogy még sosem volt!  Persze egy barackig még rengeteg buktató van attól, hogy nem fagyott le, de az elsőn túl vagyunk.   A veteményest elkezdtem gyomlálni, de még nagyon picik a gazok, a ki nem bújt növényekben

A google mapset nézegetve már átsiklott a szemem a monori kék folt fölött. Kirándulóhelyet keresve rá is nagyítottam, így találtam rá a Kis-tóra és a tanösvényre. Első alkalommal iskolából felszedtük Demét, hova menjünk, vitatkozás, Deme haza akar, Ovi játszótérre, oké, ne legyen senkinek igaza, eljött az idő, hogy megnézzük a Kis-tavat. Beírtam a telefonba, elindultunk, majd lemerült a telefon. Deme örült, hogy akkor fordulhatunk vissza, de én azért sem, mostmár valahova megyünk, akkor is. Valahol a város felénk eső szélén volt, de egy játszóteret hátha találunk. Na, véletlenül odataláltam. Van előtte egy játszótér, első alkalommal leragadtunk itt. Meg produkáltunk egy sírvaröhögős sztorit az automata wc-vel, de azt szóban. Másnap Deme nem akart jönni, a két kisebbel indultam felfedezni a tavat, ami tényleg nagyon kicsi. Körben ösvény, tóban kacsák, akik a közeledtünkre nem távolodtak, hanem kijöttek a vízből, csak amikor látták, hogy itt etetés helyett Simon sikkantozva