Maison

 A hátsó fatárolót újragondolta Gergő. Nem aktuális még a kinti árnyékolós üldögélő, de korhadt az alja, aktuális volt az átpakolás. Csinált oldalra egy "új", magasabb, tetős tárolót. Az "új" nem teljesen pontos kifejezés, mert az ágykeret nagymúltú részeiből és sokadjára használt raklapból van. A korhadt fák meg kardozás után elégtek.

 A veteményest hagytuk elgazosodni, aztán ásóval kellett nekimenni, hogy megtisztítsuk. Valószínű ez nem volt jó taktika, mert nem szokványos, könnyen kihúzható gazok nőttek benne, hanem tarack nagyon mély és erős gyökérrel. Borzalmas volt gyomlálni. Nagyon lassan haladtam vele, vagy három délelőttöt/délutánt szántam rá, míg sikerült megtisztítani a paradicsomtövek közötti területet. Nő az uborka, cukkini és zöldülnek a paradicsomok. Ültettem rebarbarát is, remélem, hamarosan pitében fogom enni. Ez a virágoskertben nő. Ott most sikerült egy alapos gyomlálással elérni egy olyan állapotot, hogy nem kell mindig hozzányúlni, valószínű a sok talajtakaró növény is segít.

  Elkezdtünk gondolkodni egy kerti árnyékolós kiülőn, mert még kicsik a fáink. Ennek kicsit húzósabb az anyagköltsége, de már az új fa ültetését úgy terveztük, hogy ahhoz passzoljon. Az ámbrafa elég gyorsan közös nevező lett, mert elöl is gyönyörű és mindig sajnálom, hogy oda nem szoktunk ülni, ott nem nézegetem sokáig, pedig ez arra való. Az elöl lévő oszlopos, nincsenek oldalra nyúló ágai, de hátra nem oszloposat választottunk, hadd nyújtózkodjon. Nem a kidőlt nyárfa helyére került, hanem beljebb, hogy a teraszról is láthassuk. Gergő ásott egy másfél méteres gödröt, megtöltötte rétegenként savanyú földdel és agyagossal, így ültette bele a kicsinek nem mondható fát.  ez a régi, oszlopos ámbrafa ez az új, ami majdnem olyan magas savanyú föld