Maison

Egész nap kint lógtunk a kertben. Az első igazán jóidő olyan hatással volt ránk, hogy már pizsiben kint kávéztunk és hasonlóan hatékonyan folytattuk egész nap. Ahelyett, hogy gazoltam, ültettem volna, csak bámészkodtam egész délelőtt, végignéztem a növényeket.  Estére, mikor még nem sötétedett be, pakolás közben Deme felvetette, hogy gyújthatnánk tüzet. Gergő erre sosem tud nemet mondani.

 Végre kinyitott a Lusta Páva a monori Strázsahegyen. Gyönyörű hely.

A gekkónak megérkezett az eleség. Mivel lerobbant az autónk, biciklivel közlekedünk. Volt egy kis izgalom - az üllői utak állapotát tekintve - hazahozni biciklin egy gyenge tetős dobozban 50 izmos tücsköt. Ha egy bukkanónál elszabadulnak, én sikítok... De szerencsésen hazaértünk.

A citromfán 90%-os készültségi fokon stagnáltak a citromok. Most, hogy elvirágzott és nőnek a picik, le kell szedni, hogy ne foglalják a helyet. Ráadásul a tetvek is megtalálták, ragacsos a levele, így a lemosás előtt aktuális lett a szüret.

A meggyfa helyére új került, Újfehértói fürtös fajta, ami sokkal ellenállóbb a moníliának.  A nagy döntés azonban a cseresznyefa volt. Ez a hely A FÁNAK volt fenntartva a kertünkben. 2020 nyarán került ide a vörös tölgy, ami kezdetektől nem nőtt, 2022-ben vettük ki. Akkor került ide a pontuszi juhar, ami még enyhe reményre okot adó növekedést sem mutatott, így kikerült innen idén.  Erre a helyre került most a cseresznyefa. Ez is nagy döntés volt, hogy gyümölcsfa kerülhessen a FA helyre, feladtam azt a víziómat, hogy nagy girbegurba oldalirányú ágakra másznak a gyerekek majd, mert ahogy halad itt a növekedés, ebből maximum az unokáimnak lesz valami. A cseresznyefát is lehet majd olyanra metszeni, hogy mászni lehessen rá. A másik nagy döntés, hogy cseresznye lett. Ez Anyukám ikonikus gyümölcse volt. Nemcsak a kedvence a nagymamám csorvási kertjében lévő óriási ropogós feketeszemű cseresznye, hanem azt állította, ez az én gyümölcsöm, mert akkor érik, amikor születtem és ő ezt ette előtte-

Ez egy nehéz lelki munka, főleg, ha megérzi az ember, milyen erősen kapaszkodott a talajba a kis fa. A pontuszi juharnak alig volt gyökere, a nyárfának már erősebb, de a kis meggyfáé volt a legerősebb. 4 éve ültettük, az első fáink egyike volt, azóta erősödött.  Itthon lévő beteg gyerek mellett választotta Gergő ezt a küzdelmet.

Tulajdonképpen már múlt nyár elején megfogalmazódott, hogy a meggyfát ki kell vágni. Azért még hagytuk, permetezte, metszette Gergő, hátha magához tér, de látszott, hogy a monília úgy átitatta, hogy a nagy ágai tövénél nyomja ki a gyantát. Le is tört az egyik ilyen ága.  Gergő most nekiállt permetezni és egyúttal rendet tenni a kertbe, akkor kezdjünk tiszta lappal. Jó, hogy nem voltam otthon, nem vittem volna előre a folyamatot, de így a kicsi szomorúság mellett békével tölt el, hogy tiszta lappal kezdhetünk. Kivágta a meggyfát, a magától kidőlt, de újrahajtott nyárfát, és a pontuszi juhart. A pontuszi juhar az elátkozott helyen volt, ahonnan ki kellett szedni a kis tölgyet is, mert gombás volt. Ennek nem tudjuk, mi volt a baja, de nem nőtt semmit két év alatt. Ugyanolyan kis csenevész ágacskaként hajladozott. Nem akar sikerülni nagy fát nevelni. Ezekről nincs kép, csak az előtte lévő jó dolgokról.