Maison

Elég nagy döntés volt, hetekig rágódtam rajta. Gergő már hamarabb elhatározta magát, de engem nagyon nyomasztott az ára. Azzal meg az volt a baj, hogy persze, volt autó rengeteg, de ha megadtuk a mi keresési feltételeinket, kb.10 példány maradt, amiből választhatunk. 120.000 km alatt, 130 LE felett, 9 évnél fiatalabb, hátsó ülések egyenrangúak - meglepő, de ezen bukott el a legtöbb egyterű is -, benzines, nem balesetes, nem automata váltós. Aztán egy szép nap meghoztuk a döntést. Amiről egy fél órás netes kutakodás után kiderült, hogy balestetes, igy a talomban lévő, drágállt, de hibátlan fele indultunk az ellenkező irányba. Első látásra minden kisebb volt benne, az ülések, a csomagtartó, az első ülések közti hely. Ezen sóhajtottunk, aztán mertünk örülni a napfénytetőnek, a gyönyörű színének, az erős, 200 LE motorjának, 6 sebességének. Hazahoztuk és most nagyon szeretjük, mellette a régit is, elférnek ketten az első udvaron.

Lassan évszakonként egyet posztolok, de legalább könnyebb összehasonlítani a tavalyi képekkel, mi mennyit nőtt. Vadszőlő a címe, mert most az a sztár kertben, növöget mindenfele és gyönyörű színe  van. Valami csak simán zöld Még van füge a fán Utolsó sövénynyírás

 Deme első kérdése az utolsó munkanapom estéjén: Mikor alszunk kint?  Hát mikor, ha nem ma? - Máshoz sem volt erőm, mint aludni - mindegy hogy hol. Ha még hullócsillagok is szaladgálnak felettem, nekem csak jó. A padlásról lehoztuk a vendégszivacsokat és már kész is. Valamikor tartottam a nagy pókoktól vagy csigáktól, de megfelelő fáradtság mellett ez sem aggasztja az embert.

Az augusztus első fele is munkával telt, a kertet éppen csak életbe tartottuk a locsolással. Szerencsére a paradicsomok már túl voltak a gyámoltalan korszakukon, elég volt felkötözni az ágakat, nagy gyomlálás már nem kellett.  Azt viszont elterveztem, mit fogok csinálni, ha végre szabadságon leszek. A Nagy Festés Hadművelet volt a kezemben. A virágláda alja nagyon le volt kopva, de a kerítés is, azzal tetézve, hogy az aljukat Masni megrágta kiskorában. Ezen ugyan nem lehet most segíteni, de a festés nagyon ráfért a kerítésre.  Legelőször a hónapokkal korábban hazahozott raklappal kezdtem, mert Gergő kitalálta, hogy asztallapnak lesz a legjobb. Volt egy régi asztal, aminek szétrohadt a teteje, ezen voltak kint a virágcserepek, ez-az. A lába viszont menthető volt, aminek azért is örültem, mert ez az asztal abból a lakásban volt konyhaasztal, ahova születtem. Vagyis legalább 43-44 éves lehet. Lecsiszoltam és vastaglazúrral átkentem. Aztán jött a teraszon lévő virágláda. Csiszolás...

Júliusi kertjelentés: Este 9 körül fényképeztem, ettől nem olyan jók a képek, de a helyzet realitását visszaadja, hogy mikor vagyunk legtöbbet a kertben. Vacsora után fogunk neki a gazolásnak, kötözésnek, és amíg be nem sötétedik. És persze ezt is ritkán, mert most senki nem ér rá. Legjobban a fűszerkert volt elgazosodva, mert maguk a fűszernövények is elvirágoztak, túlnőttek, a borostyán belenőtt a kerítésről. Mivel a kerti asztal ezzel egyvonalban van, ez bántotta a szemem legjobban, vacsora után neki is fogtam. A kis segítőm is rögtön jött, ahogy látta, hogy szabad utat kap a metszőolló. Nagy műgonddal vágta tízcentis darabokra a rozmaringágakat. Amit hagytam, mert már több mint másfél méteres a rozmaring. Egy teljes talicskát megtöltöttünk a borostyánnal és a gazzal. Érnek a paradicsomok, egy-egyet leeszünk locsolás közben. Idén először én kötöztem fel. Kétszer gyomláltam is, de kéthetente kellene, látszik, mennyi időnk van.   A muskátli volt a legutáltabb virágom gyerekko...