Április
Húsvét utáni, április képek a kert állapotáról.
A nagymenő dolgozik!
A korallberkenye a tél végén elkezdett nőni, amíg a szomszéd rusnya sövénye ki nem lombosodott és el nem vette tőle a napot és mindenkit beelőzve hozott egy 4 méteres magasságot.
A japánakác alapos metszés után.
Ezek meg a vadhajtások: az elsorvadt szürkejuhar gyökeréből új ágak nőttek, ezért sem lett átültetve, nehogy megsérüljenek, és most nagyban nőnek, mintha nem tavaly halt volna el a fa. Alatta meg Siófokról hozott és elterjedt százszorszép.
Oviék osztálya volt a monorierdei csillagvizsgálóban, amit én is kihasználtam, egyszerűen nem lehet betelni ezzel a közelséggel.
Ez meg már május eleji kép, amikor Masni a figyelem központjába került, mert Simon állandóan pórázon húzogatja ide-oda. Itt épp jó dolga van, meg is becsüli magát, mert a kis gazdája szintetizátoron játszik neki valami csodálatosat.
Deme egy gyengéd pillanatában, Masni meg nem szégyenlős.
A vakond, vagy valamilyen mutáns változata akkora lyukakat ásott, hogy 30-40 centi magas dombok lettek a kertünkben. Ribizlibokor alatt, sütögető kövei között, legszebb fű közepén négy... Mit lehet tenni, el kell hordani a földet, amit Simon meg is tesz.
A barackfa még megúszta, persze tudjuk, hogy nem ad gyümölcsöt, de legalább fának fa és a többi olyan kicsi, hogy még megmaradt saját jogon, gyümölcs nélkül.
A befuttatott részek is azonnal magukra találtak, nő a vadszőlő a futtatórács hátuljára. Kezdem irigyelni ezt a helyet, kellene ilyen a kert közepére.
Deme egy gyengéd pillanatában, Masni meg nem szégyenlős.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése