Maison

A pénzről lesz szó. Jó kis mocskos dolog, akkor is, ha van, akkor még inkább, ha nincs. És ugye már ígértem, hogy itt a csúnya dolgok is le lesznek írva, mert nem varázsbabból épül a ház. Ez ugyan nem illeszkedik a képes blog ívébe, de szerintem jobb a blog NAV-szelfi nélkül. Augusztusban bementünk érdeklődni a hitelkonstrukciókról és ha már ott voltunk, kértünk is időpontot a szimpatikus ügyintézőtől az egyik hitelre. Elmentünk nyaralás előtti nap, nagy nekikészülődéssel, mire kiderült, hogy a 18 éve hiányzó adókártyám most valóban hiányzik és nem elég, hogy tudom az adóazonosító jelemet. Ránézve a bankszámlámra még azt is sikerült megállapítani, hogy nincs jövedelmem. Mert a bérszámfejtőnk "bét jövedelem" közleménnyel utal nekem két éve, és az az "r" betű annyira hiányzik, hogy a bank nem is tekinti a fizetésemet állandó jövedelemnek, így sokkal több számlavezetési díjat von le tőlem. Halljatok csodát. Mit lehet mit tenni, kapunk egy jövedelemigazolás-nyo

Ez egy nagyon jó hangulatú, békés, derűs háznézés volt. Egy: mert O l í v i a szülinapja volt. Kettő: mert kijöttek a nagyszülők, és Pisti felfedezte az almafánkat. Három: mert kijavították a hibákat és folytatták a tetőt. Kezdjük is ezzel. Olyan szép, ettől olyan igazi házformája lett. Annak ellenére, hogy beárnyékolódtak az eddig szabadon napsütötte-holdsütötte belső terek, nagyon otthonos és sokkal jobban el lehet képzelni, mekkora is lesz egy-egy hely. Mindenki önfeledten játszott, szerencsére mindig van mivel. Tiszta Ghost Dog.  Ígérem, ha egyszer ideköltözünk, ugyanúgy fogom csodálni a galambokat, mint ő. Csak a szamuráj útja nehéz és akadályok keresztezik. Ez a kis vadalmafa soha nem gondolta volna, hogy ilyen boldoggá tesz egy családot, amikor felfedezik. Deme olyan izgatott lett, rögtön tudta, hol a kerti csap, mosta az almákat. Gergő meg teleszedte a hátizsákomat, a telefonjaimra alapozva. De nem lett

Ennek a bejegyzésnek muszáj volt ezt a címet adni, mert azt hiszem, nem vágyakozott még senki annyira ebbe a kalyibába, mint Nándi. Így a pátyi kuckózás után tiszteletét tette nálunk, magával hozva anyukáját, kisöccsét, Nitit és Zolit. A házépítős blog műfaji kritériuma, hogy benne vannak a rossz részek is - bízva abban, hogy átmenetiek. (A hitelügyintézés leírásához mondjuk még gyűjtöm az erőt.) Szóval észrevettük, hogy repedten tettek fel egy fagerendát, rozsdásan hagyták az acélgerenda egy részét, eső után meg állt benn a víz. De másnap Gergő beszélt a kivitelezővel, aki megígérte, hogy a körmére néz a fránya ácsnak. De ezektől eltekintve: kezdődik a tető! A fiúknak mindegy hol vannak, ők játszanak. Alig várom, hogy itt nyüzsögjenek a kertben! Szuperanyu a jég hátán is pelenkáz.

A véletlen hagyományokhoz véletlenül hűek maradtunk és Erika-napon kimentünk megnézni a tetőt. Augusztus 31-én tető ugyan még nem volt, de ettől meg is nyugodtunk, mert olyan rohamléptekben készül a ház és változik, hogy nem lehet felfogni, átérezni. Most örültünk, hogy valami ismerőset látunk és nyugodtan nézegethetjük a két hete változatlan falakat. A gyerekek egyből levették, hogy nincs itt semmi látnivaló, leragadtak a homokkupacnál. Deme túlpörgött, meg kellett fenyegetni, hogy ha szétrúgja a kupacot, felmérgelt építőmunkások hada fogja kergetni és nem épül fel a házunk. Vagy hogy nem kap kindertojást. Erre arrébb ment. De Ovit teljesen lenyűgözte a kupac. És egy tündérhercegnő egy építkezés kellős közepén is az. Még ha addig az egyszarvúja unatkozott is. De őt legalább érdekelte a ház.  Ami egyébként így néz most ki: Gergő hozta a nagyon szupi lézeres vízszintezőjét, amivel le is mértünk minden falat, hogy egyenes-e. És egyelőre megfeleltek