Alma és a fája

Ez egy nagyon jó hangulatú, békés, derűs háznézés volt.

Egy: mert Olívia szülinapja volt.
Kettő: mert kijöttek a nagyszülők, és Pisti felfedezte az almafánkat.
Három: mert kijavították a hibákat és folytatták a tetőt. Kezdjük is ezzel. Olyan szép, ettől olyan igazi házformája lett. Annak ellenére, hogy beárnyékolódtak az eddig szabadon napsütötte-holdsütötte belső terek, nagyon otthonos és sokkal jobban el lehet képzelni, mekkora is lesz egy-egy hely.









Mindenki önfeledten játszott, szerencsére mindig van mivel.










Tiszta Ghost Dog. 
Ígérem, ha egyszer ideköltözünk, ugyanúgy fogom csodálni a galambokat, mint ő.
Csak a szamuráj útja nehéz és akadályok keresztezik.




Ez a kis vadalmafa soha nem gondolta volna, hogy ilyen boldoggá tesz egy családot, amikor felfedezik. Deme olyan izgatott lett, rögtön tudta, hol a kerti csap, mosta az almákat. Gergő meg teleszedte a hátizsákomat, a telefonjaimra alapozva. De nem lett bajuk, almaállók.













Csak így tovább házacska! 
Legyen mindig ennyi jókedv 
és béke az udvarodon!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai