Maison

Először is a kissé terhelt nap után elmentem este jógára. Ez megint nagyon érdekesnek bizonyult, mert akaratlanul is olyan kép volt a meditációban, ami reflektál az aktuális problémámra. Most fát képzeltünk el, azon ültünk, megöleltük, ki mit akart. Én megölelni. A helyébe képzeltük magunk, és éreztük, amit a fa érez.  De fogalmam sem volt, hogy ez azt jelenti, a fa akkor is ott van, ha minden más szétesik körülötte és stabilan áll, vagy azt jelenti, hogy ha ennyire szeretem szagolgatni, harcoljak érte. Csak azt tudtam, jobb, ha alszok. Reggel korán ébredtem, készülődtem munkába, közben elolvastam, hogy Gergő miket küldött hajnalban. Talált 8,5 mm-es parkettát, aminek köze van a fához, furnérból készül, vagyis valódi fa a teteje. Csak sokkal vékonyabb, mint amit eredetileg néztünk, de nem gond, mert ipari lakkal keményítik, még nagyobb is a kopásállósága. Itt nem a fa keménységét kell nézni, hanem az eljárás során kapott réteget. Ez még így magában nem volt elég, mert retten

Ezt  bejegyzést azért is kell megtenni, mert a későbbi neurológiai anamnézisem tényvázlatát fogja adni.  Ha nem is leszek emiatt szanatóriumi eset, azért elég nagy próba volt a tegnapi nap. Gergő megjegyezte, hogy jó kis dramaturgiai húzás, úgyis kezdett a blog hangulata ellaposodni, ezzel az ördögi fordulattal meg lehet borzongatni a kedélyeket. Úgy kezdődött a nap, hogy kimegyünk egy fél órára a házhoz, hogy beszéljünk a burkolóval, aki kezdi lerakni a köveket. Mivel őszi szünet van, jöttek a gyerekek is. A burkolóval szépen átbeszéltük, hol milyen kötés, hány centi, érjen-e az ajtó fölé a fürdőszobában egy sor, mekkora a konyhaszekrény.  Akkor észrevette, hogy a wc-be választott mozaikos kő falicsempe, nem járólap. Eléggé mérgesek voltunk, mert a bolt képén járólapként volt lerakva. Aztán úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, lerakatjuk, ha már egyszer megvettük, összenéztük, ez van a falicsempéhez kitalálva. A burkoló el is vállalta, mondtuk, hogy nem ugrálunk majd rajta va

Ebben a bejegyzésben semmi építészeti előrehaladás nem lesz. Deme névnapja volt, a nagyszülőkkel a köszöntés előtt kimentünk. Az csak plusz, hogy összeismerkedhettünk az új szomszédainkkal is. Szerintem jóban leszünk ;) A lábazat színe elsőre szemenvágott, de lesz mit megszokni. Meg majd segít a zöld erő  🌱 🌿 🌴 🌳 Indul a bandázás Lénivel Egyik szín szebb, mint a másik, már csak választani kellene Németalföldi csendélet szaniterekkel, délutáni napfénnyel Délutáni napfény 2.

Felgyorsultak az események. Kiválasztottuk és megrendeltük a szanitereket (kagylókat, csapokat, kádat) és a hidegburkolat lemaradt része is megvan. Úgy írom, mintha közös munka lenne, de én azt a részét csináltam, aki messengeren nyomja a 😍 👍  jeleket, Gergő meg a másikat. Nánó és Verszi október 17-én kijöttek megnézni a házat. Mire munka után kiértünk, koromsötét lett, de ez nem zavart senkit. Legkevésbé Ovit a homokozásban és éneklésben. Kitaláltuk, hogy a konyhabútor alatt mégiscsak járólap legyen, ne parketta, ki is választottuk, Gergő kiment Maglódra megvenni, aztán behordta a házba.   Itt fedezte fel az időközben megérkezett fürdőkádunkat sitthalomnak álcázva. Realizáltuk, hogy a csapok is azonnal kellenek, az Ikeában megvettük, ami még hiányzott (tusolóhoz, fürdőkádhoz). A mosdókagyló alatti szekrény élőben nem úgy nézett ki, mint gondoltuk, gyorsan improvizáltunk egy k