Egy őrült naplója

Ezt  bejegyzést azért is kell megtenni, mert a későbbi neurológiai anamnézisem tényvázlatát fogja adni. 

Ha nem is leszek emiatt szanatóriumi eset, azért elég nagy próba volt a tegnapi nap. Gergő megjegyezte, hogy jó kis dramaturgiai húzás, úgyis kezdett a blog hangulata ellaposodni, ezzel az ördögi fordulattal meg lehet borzongatni a kedélyeket.

Úgy kezdődött a nap, hogy kimegyünk egy fél órára a házhoz, hogy beszéljünk a burkolóval, aki kezdi lerakni a köveket. Mivel őszi szünet van, jöttek a gyerekek is. A burkolóval szépen átbeszéltük, hol milyen kötés, hány centi, érjen-e az ajtó fölé a fürdőszobában egy sor, mekkora a konyhaszekrény. 

Akkor észrevette, hogy a wc-be választott mozaikos kő falicsempe, nem járólap. Eléggé mérgesek voltunk, mert a bolt képén járólapként volt lerakva. Aztán úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, lerakatjuk, ha már egyszer megvettük, összenéztük, ez van a falicsempéhez kitalálva. A burkoló el is vállalta, mondtuk, hogy nem ugrálunk majd rajta vascsizmában.

Amikor már mentünk volna haza, megérkezett az kivitelező, aki épp a burkolónkkal telefonált, aki számolta fel neki a pluszköltségeket, hogy 50 ezerrel több lesz, ha ilyen olyan alátétet tesz a wc-be, felszórja kőporral, kisdunyhával. Na, vissza átbeszélni. Elengedtük a témát, ennyit nem ér az a 2 m2, hogy bajlódni kelljen, megígértük, hogy elmegyünk még aznap új követ venni a wc-be, a meglévő gyönyörűekkel meg majd kicsempézzük Olívia kiskonyháját.

Közben megérkezett a festő-melegburkolatlerakó-belsőépítész mesterember is, aki a kezünkbe nyomta a festék színskálát, hogy akkor aznap estig válasszuk ki a színeket. Ezen kicsit meghökkentünk, de szerinte már ő mondta ezt. Ekkorra a gyerekek tényleg úgy elfáradtak, hogy elmentem velük felderíteni a környéket, a kisboltból vittünk túlélőkaját, túlélőkávét, amíg Gergő átnézte a színeket.

Visszaérve kb. 20 percen belül sikerült választanunk, meglepően ugyanazokat a helyeket akartuk élénkebbre és nagyjából ugyanazokat a színeket szeretjük. A brazil menta kiesett, de maradt a búzafű, liliom, mákvirág, hortenzia és a nárcisz. Ha már ombre nem lesz, mert kezdetben repednek a falak, meg egy vagyon megcsinálni. Lesz egy-két évünk, hogy megtanuljuk. 

Ártatlan kérdésnek tűnt, hogy tudunk-e burkolatelválasztót venni, ami lapos és diszkrét, mert ez sokat segíthet majd a járólap és a parketta találkozásánál. 

Mert innen bukott ki, hogy milyen parketta?! Ugye annyi volt a kivitelező korábbi kérése, hogy ne legyen 3-5 cm vastag, mert akkor nem fog passzolni a járólaphoz. Találtunk is 14 mm-eset, öröm, boldogság, gondoltunk, hogy a héten megvesszük. De nem így megy, sok a 14 mm, mert 8 mm a kő. Hát burkolják alá. Azt nem lehet, mert az ajtók is ahhoz vannak kimérve. Mintegy 2 óra jajveszékelés, méricskélés, gondolkodás után a burkoló és a festő arra jutott, hogy mindent meg tudnának csinálni hozzá, levágni az ajtók szemöldökfájából, alátölteni, lecsiszolni, de a bejárati ajtóhoz már szigetelést is kellene bontani, az nem engedi. A bejárati ajtó.

És ebben az a szörnyű, hogy elejétől fogva mondtuk a kivitelezőnek, hogy ilyen parkettát szeretnénk, nyáron még a gyárban is jártunk, tudjuk a fakeménységi listát, megtaláltuk a 14 mm-eset, nem is drágább, mint egy laminált padló, csak egy hibánk volt: nem tudtuk, hogy ehhez alapozás után kellene máshogy szintezni. Mert akkor megvesszük nyáron és aszerint öntik ki az alapot. 

Most arról kell lemondanom, hogy valaha faparkettám legyen, amit annyira de annyira szerettem volna. 

Levezetésnek még elmentünk Maglódra a Bauhausba, kiválasztottuk a silány felhozatalból a wc járólapját, visszavittük a házhoz és bepakoltuk, mert addigra már mindenki elment. És még az eső is elkezdett esni.