November 21-e volt a konyhabútor szállításának napja. Ezen a napon a partvonalról, az irodából drukkoltam, így csak krónikásként örökítem meg az eseményeket. Már délelőtt elhangzott a kedvenc mondatunk: "Van egy kis baj..." című a festő szájából. Elfogyott a szegőléc, 20 méterrel kevesebbet rendeltünk, mint kellett volna, vagy ő is elfarigcsálta. Mindegy, Gergő gyorsan rendelt még. Aztán kiment 3 órára a házhoz, mert az ikeások hívták, hogy érkeznek. Aztán mikor kiért, hívták, hogy mégiscsak 5-re érkeznek. Bár ezzel elúszott a Francia Intézetben 5-től tartott filóelőadás meghallgatásának reménye, semmi gond, beszélt addig a festővel. Aztán megérkeztek a szállítók. Gergő mondta nekik, hogy esett az eső és feltúrták az egészet, nagyon lágy a föld, ne tolassanak be. Nem hittek neki. Elakadtak. Ezt így az első 5 percben. Próbáltak kijönni, de csak mélyebbre süllyedt a megrakott teherautó. Inkább elkezdtek lepakolni, Gergő meg listáról ellenőrizte, hogy me