Konyhabútor - ajtóstól a házba

November 21-e volt a konyhabútor szállításának napja. Ezen a napon a partvonalról, az irodából drukkoltam, így csak krónikásként örökítem meg az eseményeket.

Már délelőtt elhangzott a kedvenc mondatunk: "Van egy kis baj..." című a festő szájából. Elfogyott a szegőléc, 20 méterrel kevesebbet rendeltünk, mint kellett volna, vagy ő is elfarigcsálta. Mindegy, Gergő gyorsan rendelt még.

Aztán kiment 3 órára a házhoz, mert az ikeások hívták, hogy érkeznek. Aztán mikor kiért, hívták, hogy mégiscsak 5-re érkeznek. Bár ezzel elúszott a Francia Intézetben 5-től tartott filóelőadás meghallgatásának reménye, semmi gond, beszélt addig a festővel. 

Aztán megérkeztek a szállítók. Gergő mondta nekik, hogy esett az eső és feltúrták az egészet, nagyon lágy a föld, ne tolassanak be. Nem hittek neki. Elakadtak. Ezt így az első 5 percben.

Próbáltak kijönni, de csak mélyebbre süllyedt a megrakott teherautó.

Inkább elkezdtek lepakolni, Gergő meg listáról ellenőrizte, hogy megvan-e minden. Amikor a molnárkocsit végigtolták a nappalink új parkettáján, akkor beszállt a pakolásba is, mentve ami menthető. Egy jó óra alatt sikerült lepakolni a dolgokat, megpróbáltak a srácok újra kiállni a teherautóval, de nem sikerült. Akkor sötétben, csepegő esőben elkezdtek deszkákat keresni, amit a kerék alá rakhatnak, de ezzel sem sikerült a művelet. 

Végső fegyverként felhívták a főnöküket, aki egy audis ficsúr képében meg is érkezett. Jelen helyzetben Matuka, a vontató talán hasznosabb lett volna. 

Főnök olyan vontatókötelet hozott, ami az első húzásnál elszakadt, így az egy ideje már a helyszínen drukkoló szomszédságot is be kellett vonni a műveletbe. Tapasztalt szomszéd hozott is egy erőset, amivel legalább megmozdult a teherautó. Meg ám, vele együtt a kapu is, mert ferdén volt bent a teherautó és a sárból kievickélés közben elég nehéz a megfelelő szöget is tartani. A kaput viszont nem lehetett leszerelni, maradtak az adottságok. Tapasztalt szomszéd mint már aktív részese a történetnek közben biztatta  a sofőrt, hogy tolasson csak. Itt érezte Gergő elérkezettnek az időt arra, hogy finoman beleszóljon a történetbe egy "Ne tolass, levered a gázt, bassza meg!" javaslattal.

Lévén a gázvezeték, vizes akna is útban voltak és a kapu sorsát látva ezeknek sem jósolt nagy jövőt. A kapudeszkákat sikerült végigkarcolni, kettőt elrepeszteni és néhányat félbe is törni, ami elég furcsán veszi ki magát az új ház használatbavételijénél, de a közművek leütésével a katasztrófavédelmet kellett volna hívni és elbúcsúzni a decemberi átadástól. 

Végül fél 9 körül sikerült kievickélnie a teherautónak a sárból és indulhatott haza Gergő - a Maslow piramisban eléggé visszazuhanva és fenomenológia helyett már csak vacsorára vágyva. 

Életünk legnagyobb legója

A filmek végén a stáblista közben van néha egy kis epizód, na ilyen a kukásautós történet. Gergő kint fényképezett az utcán, amikor jött a kukásautó. Az egyik fazon meg kurjantgatott Gergőnek, amiből annyit értett, hogy "Jövő kedden jövök erre újra". "Azt is mondd meg nekik, hogy 22-szer fordultunk!" 

Nagyon ránagyítva látszik, ahogy integet emberünk.

Mindeközben:

orgonasípok

Megérte a burkolatelválasztókért megdolgozni. 

Wc fenyőillatú légfrissítővel

Az lehet, hogy nem is írtam a kapcsolótraumáról?! Most belegondolva lehet, hogy sehova sem illett, de majd az ügyvédhez megírom.

Fent vannak a radiátorok és az ajtók.