A költöztetés

Bármilyen nagy is volt a furgon, láttuk, hogy azzal nem lesz meg a költözés. Mert ember kellett a pakoláshoz. Nem csoda, hogy azt mondtuk 7 éve, hogy innen már csak egyszer költözünk és az a végleges lesz. És az még gyerekmentesen zajlott.
Azóta több lett a könyvünk, a bútorunk és a gyerekünk.
December 20-ra hívta Gergő a költöztetőket, csak elfelejtette, mikorra. Előtte hajnal fél 4-ig pakoltunk, hogy minden lapra szerelve, de legalább kiürítve álljon, így amikor fél 9-kor becsöngettek, én épp fogat mostam, a másikunk meg még itt sem tartott...
3 órán keresztül pakoltak be a nagy teherautóba, egészen a tetejéig. Úgy indult, hogy fér ebbe bármi, de a hely fogyott el hamarabb, nem a dolgaink. Az apraja és a biciklik átjönnek majd autóval, a lényeg a nehéz, egybe dolgok voltak, mint a kanapé, mosógép, koloniál könyvszekrények és ezeket nagyon profin átpakolták. Valahogy így képzelek el egy szolgáltatást.

A gyerekek Nitivel és Zolival, mi minden erőnket bevethettük a szerelésbe. Gergő felrakta a harmadik konyhaszekrényt, a fürdőszobatükröt, helyére húztuk a hűtőt, kipróbaégettük a sütőt, simogattam a tűzhelyet és meghatódva olvasgattam a használati útmutatókat. Nekem még soha nem voltak új dolgaim. Még saját sem sok, de ilyen gyönyörűek meg tényleg soha. Nagyon hálás vagyok.





A tükröt egy kicsit túlcsomagolták.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai