Az első este

Ez is olyan pillanat, amikor bánom, hogy nem tudok jól írni. Olyan meghatóakat lehetne mondani arról, hogy milyen itt ébredni. Leírnám a hajnali fényeket, ami mind a négy oldalról más. A bejárati ajtó tejüvege még szürke, a szobák ajtajai sötétek, a nappali redőnyén keresztül pici pöttyökben dereng, a konyhaablakban meg hasad a hajnal. 
A nappali közepén fekve hallgatom az akvárium finom bugyogását. 
Nézem az új hűtőt, a sütőt, a majdnem kész konyhaszekrényt. Még jó, hogy itt vannak a régi, néhol ütött-kopott bútoraink, különben el sem hinném, hogy igaz. 

December 21., az év legrövidebb napja, a nagymamám születésnapja, a nagypapám és mostmár mindenképp az én szerencseszámom is. Pont fél éve, Deme születésnapján írtuk alá az előszerződést, bízva abban, hogy ma itt alszunk. 
Sikerült.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai