$ & §

A bank végre elbírálta a hitelkérelmünket és november 12-én mehettünk aláírni. Ugyan ott ültünk 2 órát, de nem volt kifejezetten nyomasztó, valahogy végigértünk rajta. Közjegyzőhöz november 14-én mentünk, ami meg kifejezetten pozitív volt. A helyetteshez kerültünk, akivel el lehetett beszélgetni minden kamatról, változásról, és ahogy felolvasta, még érdekes is volt. 

A következő lépés, hogy elkérjük az ügyvédtől az önerőigazolást, amíg nincs kész a ház. Ahogy késznek mutatkozott, Gergő írt a banknak, kijött az értékbecslő és november 30-án megállapította a 100%-os készültséget.

2019. december 3-a is nagy nap, mert a november 15-én kihívott ellenőrök megérkeztek és megadták a használatba vételi engedélyt! Ha ez papíron is a kezünkben lesz, mehetünk a bankhoz, hogy folyjon a zsé.

A korábban emlegetett kapcsolós sztori pedig ez:

Nagyon szerettünk volna valamilyen más villanykapcsolót. Nem feltétlenül fűzöld kerámiát, sikerült Gergőt meggyőznöm róla, hogy elég lesz a műanyag kapcsoló a házunkba, de azt tudtuk, hogy ne fehér legyen. A villanyszerelő mondta, hogy milyen márkával dolgozik, abból kiválasztottunk egy termékcsaládot és 2 nap alatt szépen lemeccseltük egymás között, hogy agyag színű konnektorok lesznek, homokkő színű kapcsolókkal. Büszkén megküldtük az eredményt az építtetőnek, hogy na, ezzel is megvolnánk, ezeket szeretnénk, pontos linkekkel.

Ekkor az építtető magából kikelve ordibált Gergővel a telefonba, hogy "mit variálunk, nem az a dolga, hogy álomházat építsen nekünk, hanem csak hogy valamilyet" és még sokáig ilyesmi értelmes dolgokat. Nem hatott a józan ész, hogy nem mindegy, hogy mit rendelnek meg, fehéret vagy barnát? Nem, marad a fehér, kész.

Utólag rájöttünk, hogy valószínű az idő szorításától kaphatta el egy kisebb pánikroham, és a "kérlek, ne variáljatok, fehérem van készleten, a másik választása miatt pedig csúszhat a ház, ha várni kell rá" mondat hangzott úgy, hogy "gggrrhááááá". 

Aztán ülünk békésen az ügyvédi iroda várójában, amikor végre nyílik az ajtó és az ügyvéd búcsúzás közben még mindig arról beszél egy kollégájával, hogy milyen rettenetes emberek vannak, hogy nem elég nekik, hogy lesz házuk, mindenen variálnak. Kolléga mondja, hogy túl engedékeny az építtető, inkább kész házakat kellene eladni. Ügyvéd megjegyzi, hogy azzal az a baj, hogy úgy nem kell senkinek, muszáj az elején bevonni a vevőt, de minimális választást szabad neki hagyni. Mert hogy most is az egyik ilyenféle a kapcsolókon variált, 20féle linket küldött, hogy minden szobába másfélét akar. Fúj.

Aztán nyugodt mosollyal felénk fordul, hogy ugye nem mi voltunk a kapcsolós történet. Ahogy tőlem telik, élesen mondom neki, hogy ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Csönd. Olyan zavar állt be, ami nekem helyrebillentette a lelki egyensúlyomat. Ő meg nem győzött magyarázkodni, de tudjuk, nagyon sok kérés van, valaki meg a festéssel szórakozott. Mondom neki, ha arra gondol, hogy valaki ombre falakat kért, az is mi voltunk. De simán elfogadtuk, hogy nem lehet, nem kell pánikolni, egy kérdést meg csak feltehetek. Mondtam, hogy lehetünk mi a helyi pletyka, nem zavar, de ha érdekli, megvan a saját verziónk a kapcsolós sztorira és nem hiszem, hogy bárki más látatlanba dobná ki a pénzt, ha meg mi fizetjük, miért ne választhatnánk?

De az építtető ordibálásáról egy rossz szót nem mondtunk, így akaratlanul bekapcsolódva a pletykaláncba, befolyásoltuk a történetet. Onnantól az építtető szelíd és szinte partneri hangnemben beszélt Gergővel.

A használatba vételit Gergő egy barkácsáruházas shoppingolással ünnepelte, a képeken az első hólapátunk, seprűnk és 150-es pvc cső a szagelszívóhoz.