Januári állapot II.

Ez pedig arról szól, hogy haladunk a berendezéssel. Egyre lassul persze, mióta beköltöztünk és lementek a nagy létfenntartó alaphullámok, most már a szépítgetős része van. Vagyis ez relatív, de ez már az az állapot, ami örökké tart. Most egy világítás, aztán a padlás, kisház, kemence...

A fürdőszobába kezdett sürgetővé válni a világítás, mert Gergő közölte, hogy oké, hogy én nem sminkelek, de ő nem tud borotválkozni, vegyünk lámpát a tükör fölé. A nehezítés az volt, hogy a burkoló - mert ugye a vezetéket ő hozta feljebb, ahogy kértük, nem a villanyszerelő - nem középre talált el vele, hanem 15 centire jobbra. Ezzel ugrott az esélyem arra, hogy egy karos lámpa legyen a tükör fölött, olyan kellett, ami eltakarja a lyukat.

Kiválasztottuk jobb híján, Gergő fel is fúrta és elkezdte bekötni a vezetékeket. Valami nem stimmelt a kapcsoló belsejével, félt, hogy leolvadt, így a kertben összefutva a szomszéd nénivel megkérdeztük, hogy a villanyszerelő férje átjönne-e valamikor. Át is jött másnap és megcsinálták Gergővel a bekötést. Kiderült, hogy Gergő elsőre mindent jól csinált (autodidakta villanyszerelés fenomenológia vizsga előtt), csak az eredeti villanyszerelő kötötte be rosszul a vezetékeket. De sikerült kibogozni. Jó, mondjuk 2 órát mesélt hozzá a bácsi, meg benézett a hálószobánkba is alaposan megvizsgálva mindent, de engem ezek valahogy nem zavarnak. 

Másnap este sütöttem gyümölcskenyeret, már kellett volna egy bemutatkozó süti hamarabb, de a karácsony-költözés kombótól nem sikerült. Szóval pont gondolkodtam este 9-kor, hogy mikor és hogyan adjam oda, már nem csöngetek be vele, de holnap este meg már egy napos lesz, mikor kinéztem, hogy ég-e a villanyuk, néni kint volt, simán odaadtam a kerítés fölött. 

Annyira szeretek itt sütni. Először is, világít a sütő, látom közben a sütit, aztán preckón lehet állítani a sütési módokat, pont azt, amire szükségem van, végül pedig valamelyik gyerek mindig odavetődik mellém, hogy hadd segítsen. Csinálnak ezt-azt, aztán mennek a dolgukra.

Az új lidles szakácskönyv focaccia-ja.

A fürdőszobára visszatérve, van polc és a poénként elsütött óhajom is teljesült, miszerint, bárcsak lehetne venni olyan széket, ami szennyestartó is.

És a kabátokat sem banánosládára hajigáljuk már.
A fogasban az a formabontó, hogy addig-addig forgattuk, hogy ne legyen az a nagyon unalmas alsótagozatos-fogasforma, hogy a viccekből végül megmaradtunk a győzelmi jelnél.

Elég nehéz döntés volt, mert az ikea - mint ahogy konyhaszekrényben sem - valahogy fogasban sem ment rá a választékra. Fekete van, meg fehér. Meg fekete-fehér.

De ha te fásat akarsz, ívelt akasztóval, pácolt fával, az nincs. Sehol.

Végül a h&m home-ban találtunk egy nagyon egyszerűt, ami legalább nem bosszantott. Abból vettünk kettőt, így ugyan a tükörnek nem jutott hely az eredeti helyen, de az ajtók közé pont befért. Az egyik ex-könyvespolcunk meg önként jelentkezett cipősszekrénynek, mert az ikeás nekem kicsi is (khmm) és nem is fér el benne 3 pár 43-as cipő egymás mellett. A többi cipő meg a kamrába ment, ugyanígy szekrényre.

Gergő vette a terítőt, én a sarki fényt.