Az első fák

Amikor március végén megrendeltük az első fáinkat, egy nagy álom vált valóra. Nem gondoltuk, hogy lesz egyszer saját fánk, és nagy meglepetésre, egészen egybevágtak az elképzeléseink.

Elkezdtük nézegetni a fafajtákat, olvasgatni róluk és sikerült dönteni.

Aztán még volt egy hónap, mire kihozták, ráadásul a fő fánk nincs is még nekik, de jobb is így, mert sok lett volna egyszerre. És nem, nem tölgyfa lett, mert ugyan az a kedvencem, de az ésszerűség jegyében lemondtam róla.

Először is nagy gödröt kell ásni. Ez nem volt olyan könnyű feladat, mert kőkemény volt a talaj,  tiszta agyag és fejszével kellett a benne lévő gyökereket elvágni. A gödörnek mélyebbnek kell lennie, mint a kapott fa gyökerének, mert egyrészt rétegezni kell alá talajokat, másrészt, ha ennyire kemény, a jövőre nézve is fel kell lazítani, amikor odaérnek már a gyökerek, de nem lennének még elég erősek áttörni.

Amikor kész a gödör, el kell árasztani vízzel.

Ez egyszerűen hangzik, de nagyon sokba kerül ennyi víz. Van locsolóvízóra, de azt meg kell terveztetni, engedélyeztetni stb. és akkor májustól szeptemberig 10% kedvezményt kapunk. Ez sem segít sokat.

Van a kertben egy ásott kút, 5-6 méter a mélysége és ebben talajvíz gyűlik össze. Vagyis nem fúrt kút, ami 20 méteres lenne és tisztább a vize, illetve lassabban is fogy belőle, az ásott kút gyorsan kiürül, ha mindenki ilyennel locsol.

Ebbe bele kell tenni egy búvárszivattyút, rákötni a locsolócsövet és akkor jön belőle kis nyomással víz. Ehhez is a szomszéd segítsége kellett, aki azonnal szó nélkül adta kölcsön a faültetés erejéig a szivattyúját és a hozzá illő locsolócsövét.

A gödröt előző este vagy pár órával hamarabb kell kiásni, mert különben kiszárad. Szóval nem lehetett előre dolgozni. Aztán el kell árasztani színültig vízzel. Amikor elapadt a víz belőle, rétegezni kell a marhatrágyát (amivel tele van a talicska) és a különböző talajokat a kertben.

Ez a díszfánk, japán csüngőakác. Ez volt a legdrágább, de legalább jó nagyot hoztak belőle.

A sárgabarack.

Almafáról lemondtunk, mert ki kellett kupálódnunk porzásokból és figyeltük, melyik gyümölcsfa milyen. Az almafából nem volt önbeporzós és a szomszédok meg nem tudták, nekik milyen van, így azt inkább hagytuk.

És a meggyfa.

 Bónuszként pedig pont most jött egy felajánlás egy józsef attilás ismerős anyukától, kell-e nekünk a bent nevelt kis fügefájuk. Izgalmasan hangzott, elhoztuk. Remélem, jó gazdái leszünk és szeret majd nálunk növekedni a kis fügefa.

Mindenesetre nekünk a tengerpartot juttatja eszünkbe, a horvát fügelopások romantikáját.