Többek között Húsvét



Lesz majd a Húsvét is, de egy kis rávezető, miket csinálunk mostanában. 
Bent a helyzet változatlan, semmi lakberendezési újdonsággal nem tudok szolgálni. De a kert vadul változik - a körülményekhez képest. Egy ember csinálja (én vagy dolgozom, vagy a gyerekekkel vagyok, vagy benti munkát csinálok, és rangsorban ezután keveredek ki, ami max. egy locsolásra elég), a föld a bontás után telis tele van sittel, hiába szedte Gergő már össze az összes látható darabot, még a harmadik rotálás után is forgat ki a földből cserepet, téglát, szöget. 

A rotálás. A szomszéd bácsi annyira kedves, hogy ő adta kölcsön simán a szuper amerikai gyártmányú, de vagy 40 éves rotakapáját. Egyébként is nagy elismeréssel néznek Gergőre, mert azt hitték, városi kis nyikhajok leszünk gyepszőnyeggel, aztán amikor elindult a veteményes, kaptuk a palántákat, meg a magokat. A bácsi bevallotta, azt hitte, csak ő tudja kezelni ezt a gépet, aztán örömmel nézte, amint Gergő fűnyíróként tologatja. Hát mondom, ezt én is kipróbálom, legalább, amíg megissza a kávéját, mi tagadás, egy métert sikerült csinálnom vele, aztán elakadás, még 2 méter, de akkor feladtam.









Itt csak közelednek a dolgok.






A komposztáló szépen telik, remélem, gyorsan rohad.


Az építőmunkások itthagytak egy ácsgerendát, több, mint 7 méterest. Ahogy rakosgattuk ide-oda a kertben, eszébe jutott Gergőnek, hogy ebből csinálhatna homokozót a gyerekeknek. Háromba fűrészelte, vett rá zsaluzódeszkát, amit még az Obi parkolójában elfűrészelt a farmerjára fektetve, hogy beférjen a kocsiba. Aztán elkezdte lecsiszolni.



A szomszéd bácsi veje meglátta és rögtön kérdezte, nem kér-e csiszológépet, ami azért megkönnyítette a munkát. Ezt a részét.
Most ott tart, hogy egy rétegben le van festve, csak elfogyott a festék, adandó alkalommal venni kell, mert addig nem ázhat meg.


A kerítésünkbe nőtt elkorhadt kisfa és a kertben talált fatörmelék, amit legalább én tettem két kupacba méret szerint. Az előtérben meg a földből kiforgatott nagy tönk, amihez a szomszéd láncfűrészét kaptuk kölcsön. Még így is több órás munka volt a gyökereitől megszabadítani.



Demének szépen gyarapszik a bázisa és ami a legviccesebb, hogy a szomszédtól kapott eperpalántából ő is ültetett párat és nála nő legszebben, az udvar közepén.





 A kisebb növényeink nyári szabadságra mentek. A nagyobbakat a szél miatt nem merjük kirakni.






Nagy volt az izgalom a Húsvét miatt és mivel a feltámadás lényegéből szépen vizsgáztak a srácok, jöhetett a nyuszi.
Deme ragaszkodott hozzá, hogy tegyünk ki a nyuszinak pogácsát és mézeskalácsot, ha már ilyen kedves, hogy jön hozzánk.
Én meg készülhettem kedvem szerint, a karantén itthonmaradásra kényszerített, amit Húsvétkor életemben először próbáltam ki. Sütni nagyon szeretek, csak négyünknek nem sokat szoktam, de most a szomszédtól kölcsönkapott dolgok irányt adtak a sütőnek.

A gyerekek kitalálták, hogy ne csak karácsonykor legyen mézeskalács, azzal kezdtük és meg kell hagyni most először tényleg valós segítséget jelentettek a szaggatásban, amellett, hogy nagyon élvezték.
Aztán jött a lekvárral összeragasztott linzerkarika, amit magamnak csináltam, mert imádom és más nem csinál.
Végül pogácsa és kókuszkocka.
Ja meg hétfőn túrótorta.
Ez így borzasztó kalóriásan hangzik, de mivel a szomszédék négy felnőtt, így bőven adogattam a kerítésen túlra megköszönve a segítséget. 


A nyuszinak kirakott pogácsa és mézeskalács reggelre egy híján elfogyott, nagy volt az izgalom, miket hozott a kis bolyhos. Rohant is a felderítőcsapat és mindent begyűjtött.




Olyan gyorsak voltak, hogy gyűjtés közben képtelenség volt őket szemből lefényképezni, ez már az osztozkodás pillanata.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai