Fauna

Elég nagy szerencsénk van, hogy ebben a szinte még csupasz kertben is el lehet csípni egy-két érdekes dolgot. Nem feküdnék mátébencésen 12 órát a Hortobágyon egy szürkegémfotóért, de nagyon szeretem, ha vannak, meg ha le is lehet fényképezni őket.

Múltkor említettem, hogy a farakás azért nem kerül arrébb a kert közepéről, mert egy gyíkcsalád él benne és nem akarjuk bolygatni őket. Ezt pózolással hálálták meg. Bemutatták, hogy a rendezettebb, nagyobb ágakból álló kupac a szülők lakosztálya, míg a kis boglyas kupi a gyerekszoba.

Egyik délelőtt Gergő kiment kávéval a kezében a szokásos portyájára, amikor is nézegeti a leveleket a kertben és egy vakonddal a kezében jött vissza. Úgy látszik, gyorsan beütött a kávé, mert látott egy kis lyukat a retek mellett, lehajolt és ahogy meglátta a kis vakondot, elcsípte a hátsó lábát. Vigyázott nagyon rá, de olyan kicsi volt, félt, hogy eltöri, így inkább már a vödörben fényképeztük. Aztán sajnos minden gyerektiltakozás ellenére - akik azon az állásponton voltak, hogy irtó cuki, tartsuk meg, majd ők etetik - autóba ültünk és elvittük az egyik biciklizős helyünkre a határba, ahol sem a gyomirtó nem tesz benne kárt, sem ő nem dézsmálja meg más veteményesét. 

Először meg volt rettenve Vendel, de aztán hamar beásta magát a friss pitypanggyökerek alá. Sajnáltam elvinni, mert mi van, ha a családjától szakítom el, de annál jobb dolga lett, mintha a rotakapa vágta volna fejbe. És a retkünket egyébként sem szabad megenni!

Éjszaka Gergő elcsípte a múltkor beígért sünit is.

Van szöcskénk is, az meg Demét lepte meg, a bázisából ugrott elő.

Az állatos témához tartozik, hogy Deme egyik este, mire beértem a szobába, árnyjátékkal szórakoztatta Ovit. Én meg a Nánóéktól kapott dél-kelet ázsiai furulyán csináltam hozzá zenei aláfestést.

Ez a két kép azért érdekes, mert Deme csinálta. Amíg a szomszéd bácsival beszélgettünk, addig ő megkaparintotta a kezemből a gépet.

Ezek meg azért, mert annyira jó naplementét nézni a nappalinkból.

Esti mese teknőssel