Quercus rubra

Red oak
Vörös tölgy

Az íróasztalomra is ezt festette Gergő 8 éve. Hát lehetett volna mást választani?

Ott hagytam abba, hogy várjuk a korai juhart, ami nem volt készleten, de majd szerez a kertészet. Én már korábban is haboztam, de nem mondtam Gergőnek, mivel így is ő csinálja az egész kertet, nem akartam a partvonalról variálni. De amikor mondta, hogy most ő is elbizonytalanodott és látott helyette valami mást, hát éltem a kínálkozó lehetőséggel.

Vörös tölgy volt készleten.

Meg is hozta a kertészet és kezdhődhetett az ásás, gödör áztatása, talajok rétegezése. 

Így nem is tűnik olyan félelmetesnek a kis fa, nem?

Annyi szépséghiba merült fel, hogy a meggyfa így viszont biztos, hogy nagyon le lett volna évek múlva árnyékolva. Egymáshoz képest szépen ki voltak mérve a becsült távolságok, de a juharhoz képest a tölgy helye a kerítéstől beljebb jött, így a meggyfának költöznie kellett. 

Kiásta Gergő annak is az új helyet, megágyazott, átültette és most drukkolunk, hogy ne sértődjön meg a kis gyümölcsfa, aki alig egy hete helyezkedett el.

Persze közben esett a hetek óta várt eső. A földet ugyan nem áztatta át ez a szemerkélés, de a ruhát igen.

Ahogy alakul a kert és nem egy sivár puszta, egyre több állatot lehet megfigyelni. A farakás mögött gyíkok kergetőznek, nem is akarja Gergő megbolygatni a kupacot, pedig nem túl szép a kert közepén, de a gyíkokért mindenki odavan. Járt már itt béka, szomszéd macska, nyárra süniket ígért a szomszéd és az eső és az ásás előhozott egy gyönyörű futrinkát.