Tavaszi beton

Az utolsó simításokkal sikerült novemberben elrontani a betonozást, mivel a mesterek nem számoltak a fagyással - vagy a cementet hagyták ki - és szétporladt a teteje. Volt, amivel együtt tudunk élni, de azért a nagyrészét megígérték, hogy újracsinálják tavasszal. Május közepén jött el az ideje, amikor is feltörték a munkások a betont.

Azt hittük, ez csak nekik lesz munka, de nem így lett. Az ereszcsatornánk egy profi megoldással a járdára volt vezetve, ahonnan egy esőelvezető cső vezetett a murvára, ahol is tükörsima vízként megállt. Esetleg befagyott.

Így Gergő nem tudott ellenállni a kínálkozó alkalomnak, amikor is ásásra nyílt lehetőség. 110-es pvc-csövek, könyökök és egy 50 cm mély árok, aminek fordulnia és folyamatosan lejtenie is kell.

És aztán beásni az egészet.

Mindezt még gyorsan egy nap alatt, mert másnap jönnek és ömlik a beton, aki bújt, aki nem.

A munkán könnyített, hogy ketten csinálták Petivel (sógor, ikerszomszéd), ami nagyon alátámasztotta, hogy mennyivel jobb ketten csinálni egy nagyon nem akaródzó munkát. 

Szép munka volt, fiúk!

Utószónak még említést érdemel az a betontábla is, ami a negyedik rotakapás kör után került elő a földből. Vagyis egy nejlon akadt bele és állította le a motort, de ahogy Gergő elkezdett ásni, egy ajtóméretű betondarab is előkerült. Azt sem lehetett tudni, meddig tart. Szerencsére másnap kijött az építtető markolós embere és kiemelték géppel a földből. Ki tudja, mi minden van még alánk beásva.