A virágoskert mindig kimarad, méltánytalanul van hanyagolva a blogon, mert egyébként állandóan változik, keveset kell gyomlálni benne, de annál szebb, amikor hazaérünk.
Csak az is sokat mond, hogy a bejáratot hívják a gyerekek a hátsó ajtónak és a teraszajtót a bejáratinak.
Kiskoromban a napraforgó volt a kedvenc virágom, Anyukám néha megállt az országút mellett, hogy szedjen nekem egyet. Most Gergő végigültette a kerítést, hogy egész nyáron láthassam.
 |
| az úszólápról hozott páfrány is jól érzi magát - mondjuk nem is csoda, külön tőzeges földet kapott a mimózával együtt, aki bent ájuldozott, kint meg életre kelt |
A harmadik fűvesítésünkről nem is írok külön bejegyzést. Ugyan rettentő sokat dolgoztunk vele, mégis a gaz győzött. Locsoltuk reggel-este, de a melegben és ennyi vízben a gyomok ellen esélye sem volt szerencsétlen kis fűnek, aki iparkodott, kibújt az 5. napon, de akkor már rég mástól zöldellt a terület. Hagyjuk, hogy megvívja a maga harcát, aztán ha jövőre unatkozunk, majd újravetjük.
 |
| A fűszerkert. |
 |
| Szomszédban született kiscica és rémséges anyukája. |
 |
| A befogadott kis fügefa. Neki nagy sokk volt az április szabadtéren, majdnem elpusztult, de aztán erőre kapott és most csodaszép erős kis növény lett. |
 |
| Kezd csúnya lenni a kukorica. Ideje szüretelni! |
 |
| Ennek a gyereknek annyira jól áll a fű. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése