Családi tűzhely

 

Voltunk kirándulni a Mátrában, ahol a szállásunkon volt tűzrakó hely. Ahol van, ott nekünk tüzet kell gyújtanunk. Az már mellékes volt, hogy bogrács is van és abba is tettünk ezt-azt. 

De a tüzet nézni, melegedni a fák alatt, aztán a végtelenségig várni, hogy elhamvadjon a parázs és közben mindenféle alakot látni benne... ez annyira jó volt, hogy nem lehetett itthon sem tovább halogatni.

És arra is rájöttünk, hogy nekünk nem a magas, téglából kirakott szabályos tűzrakó való, hanem a patakból vett kövekbe szerettünk bele, ahol minél több látszik a tűzből.

Így amikor hazajöttünk, másnap délelőtt Gergő kocsiba vágta magát és elindult a monori tüzépre követ venni, meg a praktikerbe bográcsot. Az eredetileg több tízezresre számított tégla helyett vett kövek kilója 200 Ft volt. Cserébe sem méretben nem volt nagy választék, sem színben, de Gergő telirakta a kocsit, amennyit saccra az elbírt és 5500 Ft mínusszal távozott. Kicsit megnőtt a féktávolság és a kanyarban sem ugyanúgy húzott a kocsi, de 300 kiló kővel megrakva csoda, hogy hazaért.

Estére már ülhettünk is mellette.