Őszi ültetés

Ahogy kész lett a kerítés vonala, lett értelme bokrokban gondolkodni. Kellenek majd fedésnek, de nem akartuk elsietni a választást, mint ahogy a maradék két fáét sem. Egy balatoni estén valami szerencsés csillagállás alatt sikerült kiválasztanunk végre a növényeket. Ez sem rábökésre ment, mert utána kellett olvasni, milyen földet szeret, mekkorára nő, mennyibe kerül, van-e belőle. A kertészettel szerencsénk volt, mert egy hétre rá szállították és még azt is mondták, hogy elég utána fizetni, ha azt kaptuk, amit rendeltünk. 

A kiválasztott fák egy himalájai nyír és egy szürke juhar. Egyiknek sem beszédes a neve, mert a Himaláján simán kettétörne egy átlagos szélviharban ez a fácska, amit több mint 4 méteresen szállítottak nekünk, ám vékony kis törzzsel és cafatos levelekkel. Kell majd neki az ápolás. 

A szürke juhar vörös törzsű lesz, és nem klasszikus juharlevél formájúak a levelei. 

A babérmeggyet én szerettem volna nagyon, és végül Gergő is ráállt. Nem mintha nem tetszett volna neki, csak tudta, hogy ez a savanyú földet szereti és elég komoly rétegelést igényel maga alá a speckó földdel együtt.

Ez egy régebbi magyal, ami nem nagyon nőtt még, a többi friss. Az újak közül az egyik porzós, a másik termős. 

Végre elkészültünk a komposztáló lefestésével. Mivel maradt még a kerti bútor festése után anyag, úgy voltunk vele, hogy a teljesen kezeletlen deszkákat is lefestjük. Jó munka volt, azt legalább tudtam még csinálni, csak a harmadik rétegre azért eluntam.

Ez csak annyi, hogy hogy áll most a veteményes. A paradicsom irtó finom és mindig nő valamelyik fajta, most épp a sárgák, narancssárgák.

Van még pár szem eper, paprika, cukkini.

Attól tartok, a dinnye és a füge későn kaptak észbe, már nem lesz idejük beérni.

A vörösvesszős som a terasz mellett fog minket gyönyörködtetni a különleges kinézetével. Ez nem örökzöld, de a vörös szárai télen is látszódni fognak.

Ezzel nem adtam át, hogy mennyi munkája van most ebben Gergőnek, de a kétéves komplex vizsgája után örömmel csinálta.