Padlásprojekt

A padlás tényleg egy klasszikus projekt volt, annak minden eleme szerepelt benne.

Először is már építkezéskor felmerült a kérdés, hogy be lehet-e építeni. Az építtető nem vállalta, mert az átadáshoz nem lett volna szabályos és jelezte, hogy életvitelszerűen sem lehet ott lakni a magassága (alacsonysága miatt), de lefedni le lehet. Erre több megoldást is hallottunk, először mindenki az osb lapokat emlegette, hogy csak rá kell csavarozni a gerendára és kész.

#tervezés

Gergő elkezdett videókat nézni róla és abból is talált használhatóakat, illetve beszélt az áccsal, aki annak idejént a tetőt csinálta. Ő meg tudta erősíteni, hogy a Gergő fejében megszületett elképzelés jó-e, mennyi a négyzetméterenkénti teherbírása, kell-e aggódni a fa száradása miatt.

#csapat

A csapatba belemondom magamat is, mert egy projektben sem csak megvalósítók vannak, hanem ötletelők és tesztelők is. Azt hiszem, valami ilyesmi státuszaim lehetnek.

Ahogy elkezdtünk utánanézni az áraknak, körvonalazódott, hogy ha fadeszkákat használunk, az sem elérhetetlen árú. Én mindenképp ezt a vonalat erősítettem az illata, tapintása miatt.

Gergő apukája meg hetek óta várta, hogy megszólaljon a gong, kérdezte, hogy mikorra vegyen ki szabadságot. Így olyan 10 nappal hamarabb ki is tűzték az időpontot.

#határidő

A határidő a baba születése. Ezt tudtuk, mert az ő szobája volt tele padlásra való dolgokkal. Ez elég nyomasztóan hatott, lévén egyikünk sem látott még ilyen deszkázást, órási feladatnak tűnt és anyagilag sem hiányzott a kerítéscsinálás után. Szóval úgy kedve senkinek nem volt hozzá, Gergő előző héten még a doktoris komplex vizsgáját csinálta, én a pocakommal használhatatlan voltam, Gergő apukája meg segíteni jött.

#feladat- és árbecslés

Felment Gergő felmérni a terepet. Mettől meddig kellene megcsinálni, milyenek a gerendák, milyen messze vannak egymástól. Azt be tudtuk lőni, hogy kb. 20 m2 lenne már használható terület a pakolás szempontjából.

Az fel sem merült, hogy az egészet egyszerre megcsináljuk, egyrészt a pénz, másrészt a munka nagysága miatt sem és a hasznos területekbe sem számított volna. A tetőnk annyira lapos, hogy a padlás szélén lévő részekhez alig lehett volna hozzájutni, inkább hasalva, mint guggolva, így a közepére koncentráltunk, hogy minél hatékonyabb legyen a befektetésünk.

Idővel lehet, hogy érdemes az egészet befejezni, mert így a szabadon maradt üveggyapot szigetelőanyag nem teljesen biztosítja egy sószoba hatását a tüdőnkre.

Kezdődött a telefonálgatás mindenféle fatelepnek. A nagy barákácsáruházaktól kezdve a kis névtelen helyekig mindenki szóba jöhetett, de szép lassan meglettek a preferenciák. Az egyik hiába tudott jó áron anyagot adni, ha a szállítás drágább lett volna, mint a fa. Végül egy tőlünk pár száz méterre lévő telep adott legjobb ajánlatot a fára és a szállításra is. Így elkezdhettünk gondolkodni, hogy nem biztos, hogy a kezeletlen, gyalulatlan fa éri meg nekünk legjobban. Mert azzal kellett volna kezdenünk az egész munkát, hogy napokig gombaölőzzük a kiszállított deszkákat és azt már a komposztálón megéreztük, milyen gyalulatlan fát festeni. Szerencsére a jó ár azt jelentette, van még annyi mozgásterünk, hogy impregnált, gyalult fenyőléceket vegyünk, inkább kevesebbet. Belőttük, hogy mindenképp 150 ezer Ft alatt kell tartanunk a költségeket, ami elsőre riasztónak tűnik deszkázásra.

A fenyődeszkának így 540 Ft volt métere (impregnált, gyalult), a vastagsága eredetileg 2,5 cm, melyből a gyalulással 2 cm maradt és 14,5 cm a szélessége.

Az 5x5 centis, kezelt stafnifának 290 Ft volt métere.

A kőzetgyapotból pedig 6000 Ft volt egy csomag, amiből 3 kellett.

Végül 120 ezer Ft volt a faanyag, 18 ezer Ft a szigetelés, 3000 Ft a csavar.

Ebből egy 3,6 m széles rész lett megcsinálva (7,6 m széles a ház), hosszúságában pedig 7 méterre jutott anyag (11 m hosszú a ház).

#megvalósítás

Elvittük az előleget a fatelepre, mert a gombaölős fürdőt 2 nappal hamarabb kellett kezdnie a deszkáknak. Aztán pénteken szépen kiszállították a barbiefát.

Legelőször is le kellett pakolni a fent lévő cuccokat.

Eredetileg úgy nézett ki a padlás, hogy középen egy acélgerenda, és abba oldalról merőlegesen beillesztve - de nem rögzítve - a fagerendák. Alatta gipszkarton mennyezet és alufólia, felette ráhajtogatva az üveggyapot szigetelés. Lépni csak gerendákra lehetett, amiket először ki kellett tapintani a dunna alatt.

Meg persze sötét volt, zseblámpával mentünk fel, így Gergő vett két led-izzós lámpát, melyek szuperül bevilágították a teret. Mivel nincs felvezetve az áram, lent kell bedugni a hosszabbítót, de ez a padlásajtó lenyitásakor két lépéssel megvan.

A fent lévő üveggyapotot be kellett tuszkolni a gerendák közé, amennyire bírja, nem tömörítve, de sokat. Ezt végül csak kézzel lehetett tépni, minden mást kicsorbított.

Aztán kezdődhetett a csavarozás. Szerencsére nem kellett a 4 méteres lécekből levágni a szűk feljáró miatt sem, felfértek egyben. 40 centinként rögzítettük a gerendákhoz a stafnifát, mely így egy tartást is adott a tetőszerkezetnek, azzal hogy merőlegesen is rögzítve lett. Ezek közé kellett snicerrel, ollóval pontosan vágni a kőzetgyapotot, mely már alakra nem dunnás, hanem táblás volt. Centire pontosan levágták a fiúk, és párhuzamosan haladtak - időben-térben egyaránt.

Ezekhez a 100-as csavarokhoz kellett a csavarbehajtó. Ami nagyon jól vizsgázott az első bevetésén, megérte jófajtát venni, mert a hozott másik alig vitte be a csavarokat, a harmadiknak meg az akkuja merült le folyamatosan.

A bónuszként kapott dekopírfűrész is rögtön be lett vetve és csodaszépen vágta a léceket.

Első nap végére a legnehezebb rész megvolt: a feljáró környéke.

A mester arcán a büszkeséggel vegyes fáradtság tükröződne, ha a beleragadt üveggyapot szilánkoktól bármi is tükröződhetne.

A munkakörülményekről annyit, hogy az ablak nélküli padlás meleg volt, keményen kellett térdelni és a szigetelés mindenbe belemászott.

Három napig folyamatosan dolgoztak a fiúk, én csak vizet vagy kávét vittem néha, ez nem az én terepem volt. A második nap délután látták, hogy lenne még elég fenyődeszka a következő etap megcsinálásához, csak a stafni nem elég. Felhívták a fatelepet, akiknek valami csodával határos módon nemcsak volt előkészítve 4 szál, hanem reggel ki is hozták.

Végül elkészültek és csodálatos lett az eredmény. Nemcsak, mert farajongó lévén imádom szimatolni a friss deszkák illatát, azt sem bánva, hogy ott üldögélve gyanta ragadt a ruhámba, hanem mert lett egy várakozáson felül szép alap, amire bátran lehet pakolni.