Beköltözés évforduló

-

December 21. volt a beköltözésünk első évfordulója. Ennek kapcsán nem történt semmi különös, de erről eszembe jutott, hogy lassan történnek az apró dolgok, amiknek lehet sosincs vége, de kár lenne nem megemlékezni róluk.

Ilyen a kisház. Jelenlegi státusza, hogy van rajta tető, de az ajtók még nincsenek felrakva. Gergő versenyt futott az idővel, de ez novemberben már nagyon nehéz volt. Tulajdonképpen folyamatosan tesztelte a festék tűréshatárát, ahogy mentek le a fokok. Ez a leírás szerint 5 fok, amit elhagytunk, így volt pár nap, amikor Gergő felköltözött a padlásra festeni egy hősugárzóval. A meleg azonban egyáltalán nem maradt meg, a különbség annyi volt, hogy zárt térben fagyott össze. De a maradék léceket lefestette és a tetejét is befejezte.




A következő szakasz a dolgozószoba volt, ahova az ajtót lefektetve már alig lehetett belépni. De ez volt a kisebb gond. A szagtól senki nem is akart. Gergőnek szerintem sikerült elsenyvesztenie pár agysejtét a higítópárlatban, de elkészült az egyik ajtó is. 

Most végre fel lett függesztve a festés, mert kellett a hely az ajándékok eldugásának. Az adventi időszakunk egész meghittre sikerült annak ellenére, hogy Simontól alig valamit tudok megvalósítani. De legalább a lassulás, magamba nézés sikerült. 

Azért mézeskalács volt bőven.





Igyekeztem Ovi kedvében is járni, aki 2 hónapja nem jár óvodába. Nagyon rendesnek érzem magam a járvány megfékezésére tett gesztusommal.


A magunk szórakoztatására meg kitaláltuk, hogy lámpákat veszünk karácsonyra. Van egy csomó dolog a listán - kávéfőző, ágy - de most ez állt kézre. 

Az elképzelésünk nagyjából egyezett, de a megvalósítás nem ment könnyen. Több napig keresgéltünk, míg végre ráakadtunk egy spanyol gyártó termékeire. Az ezerszeres újragondolás után az utalás sem ment könnyen, de ma este elhangzott a mondat: "Németországon keresztül Alsónémedibe érkeztek a lámpáink."



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

-
Kép
Először is a kissé terhelt nap után elmentem este jógára. Ez megint nagyon érdekesnek bizonyult, mert akaratlanul is olyan kép volt a meditációban, ami reflektál az aktuális problémámra. Most fát képzeltünk el, azon ültünk, megöleltük, ki mit akart. Én megölelni. A helyébe képzeltük magunk, és éreztük, amit a fa érez.  De fogalmam sem volt, hogy ez azt jelenti, a fa akkor is ott van, ha minden más szétesik körülötte és stabilan áll, vagy azt jelenti, hogy ha ennyire szeretem szagolgatni, harcoljak érte. Csak azt tudtam, jobb, ha alszok. Reggel korán ébredtem, készülődtem munkába, közben elolvastam, hogy Gergő miket küldött hajnalban. Talált 8,5 mm-es parkettát, aminek köze van a fához, furnérból készül, vagyis valódi fa a teteje. Csak sokkal vékonyabb, mint amit eredetileg néztünk, de nem gond, mert ipari lakkal keményítik, még nagyobb is a kopásállósága. Itt nem a fa keménységét kell nézni, hanem az eljárás során kapott réteget. Ez még így magában nem volt elég, mert retten
További információk

Betonozás a kisházhoz

-
Kép
 Nagyon nehéz volt kitalálni, hol legyenek a kisházaink. Azt tudtuk, hogy garázs híján kell kerti tároló, és azt is, hogy fából legyen, de ettől tovább nehezen jutottunk. A biciklik már végigcsináltak egy telet szabad ég alatt, meg is viselte őket, így az volt a legfontosabb, hogy tető kerüljön a fejük felé. Szerettük volna a ház előtt megoldani, de a szomszéd kerítéstől 50 cm-t kell tartani, vagy a gázóra vagy a kerti csap volt útban, egyszerűen sehogy sem fért. Akkor hátul lesz, egyik a kert elejében, másik a végében.  A kerítés betonozásakor hozattunk annyival több cementet és sódert, hogy jusson egy alapnak, így az alapanyag terítve volt. A kölcsön betonkeverőre kellett várni pár hetet, de végül megkaptuk egy hétvégére, amikor Gergő apukája is tudott jönni és az én apukám is azonnal ajánlkozott. Kellett is a három ember, ráadásul mindhárman másban voltak jók. Gergő pénteken nekifogott kiásni az alapot. A kisházhoz 10 centis föld feletti betonalap az előírás. Ennél mélyebbet ásott,
További információk

Paradicsom és társai

-
Kép
 A palánták ültetése mindig elég nagy feladat, mert iszonyat gazos lesz ez a terület. Ezt fel kell ásni, kigazolni, beülteni. De az ásás olyan, hogy hiába veselkedek neki, állok két lábbal az ásón, nem megy bele teljesen a földbe. Kőkemény, agyagos, tömör föld. Na, ezt kell felásni. Ásóval jóerővel szétütni a kiforgatott földdarabokat, és aztán lehet szedni a tarack gyökerét, ami teljesen átfonja az egész földet. Szóval ezt Gergő csinálja. A mellette lévő, még fel nem ásott területtel összehasonlítva látszik, mennyi munka van vele. Még cukkini, paprika is lesz ültetve, ha meglesz a helyük. Közben már érik a ribizli és napi egy marékkal is megehetnek róla a szemfülesek.  A szeder virágzik. És van egy új fa is, aki várja, hogy megtisztuljon a helye.
További információk