Lámpák!

 Ez egy felkiáltójeles cím, mert annyit vártunk rájuk. Már beköltözés óta elkezdtük tervezni, hogy milyen legyen, de gyorsan láttuk, hogy ez nagyobb feladat lesz annál, minthogy bemegyünk az ikeába, vitatkozunk, asszertívoskodunk és veszünk valamit elfogadható áron.

Persze voltunk az ikeában, de élőben egyik sem volt az igazi. Külön-külön több is tetszett, de konkrétan a nappaliba egyiket sem tudtuk elképzelni. Nem is sürgettük, mert úgy költöztünk, hogy enélkül is lehet élni. Sőt, én így nőttem fel. Sok helyen 30 év alatt sem lett búra, fény volt, nem hiányzott. 

A stílust nagyjából sejtettük, hogy valami organikus, természetes anyagból legyen. Hibába tetszettek a csipkeszerűen áttört fémből készül lámpák, azok nem mi vagyunk. Pedig tetszettek. Ezerféle marokkói keleti lámpát megcsodáltam, de nem.

Arra is rájöttünk - sokadjára - hogy kicsi a házunk. A konyha egyben van az étkezővel és egy tér a nappalival. Nem lehet úgy lámpát választani az egyikbe, hogy az ne legyen hatással a többire. Hiába nézzük, hogy passzoljon a konyha csempéjéhez és a konyhaszekrényhez, ha nem megy a nappalihoz. 

Karácsonyra rászoktunk, hogy az otthonunkhoz választunk valamit, amire addig sajnáltuk a pénzt. Így érkezett el az idő december közepén a lámpákra. Több órás keresgélés után Gergő talált egy spanyol webshopot, ahol közelítettek az elképzelésünkhöz. A nappaliba egész gyorsan megtaláltuk, megláttuk és mindketten tudtuk, hogy na pont ilyet akartunk. Nagy, könnyű, bambuszból van és a színe is nyers-fekete, mint a többi dolognak. Az ára is meglepően normális volt holland gyártmányhoz képest. Egy megvan a 13-ból. Végül majd 13 lámpa kell, de kezdésként beérjük 6-tal, a szobákba majd később.

Azt tudtuk, hogy az étkezőbe és konyhába egy füst alatt kell venni a nappalival, mert passzolniuk kell. 

De látszódjon a konyhaszekrény, mert olyan szép. De ne árnyékoljon sokat a búra. De hiába megy a csempéhez, a konyhai lámpa-stílus nem megy a nappalihoz, éspedig közel vannak. Szóval itt nem volt egyszerű a kritériumoknak megfelelni. Látszólag egyszerű döntés lett volna egy kisebb bambusz vagy nádfonatos lámpa választása, de azok vagy nagyon kitakarták a konyhaszekrényt és elvették a teret, vagy ütötték a nappaliba választottat. Azt az oldalát adtuk fel, hogy provance-i rusztikus stílus legyen, maradjon a természetes anyag, de lehet minimalista. Így találtunk a négyzetekre, kockákra. Gergő lemodellezte photoshopban, bizonytalankodtunk, de akkor már 3 napja ezen pörögtünk, így megrendeltük a kiszemelteket. 

5 nap alatt kihozták Spanyolországból, szállítási díj nélkül, két hatalmas dobozt. A nappaliba 86 centis mexikói sombrero, tökéletes, szebb, mint a képen.

A többi... a kocka koszos. És nagy. Túl durva. Visszaküldjük a kosz miatt, valójában meg azért, mert nagy. Centire stimmel, de mi nem így gondoltuk.

Aludjunk rá, nem jó ezt éjjel 2-kor eldönteni.

Forgattuk, nézegettük, tudtuk, miért választottuk: mert elég szellősnek tűnt ahhoz, hogy látszódjon a konyhaszekrény és ne uralja a teret. De uralja. De a másik, amit a folyosóra választottunk, az nem. Az mondjuk képen egyikünket sem nyűgözött le, csak azért választottuk, mert megy a kockához stílusban és olcsó. Na de most ez fog minket megmenteni. Lesz egy ilyen - egy olyan az ebédlőasztal felett és akkor a légiesség is megmarad, de nem is lesz tök unalmas. Akkor nem kell visszaküldeni, huhh.

Mutatom, eddig mi készült el.

A sombrerot nem lehetett kihagyni.

Január 4-én jött Gergő apukája, aki ért a villanyszereléshez is és elkezdték felrakni a lámpákat. Sajnos nem ment könnyen, mert volt baj a menettel a fában, a tartóval. Az asztalunk felett lógó két vezetékből egyen van lámpa, a másikat állítólag visszadugta a villanyszerelő a plafon fölé és csak le kell húzni. Húzták-húzták a fiúk, de nem jött. Vagyis nem az, aminek kellett volna. A gipszkarton már kezdett mozdulni, míg  vezeték egyáltalán nem. 

Ilyen lesz a híres-hírhedt kocka, ha elkészülnek legközelebb. Ez a kijárási tilalom határt szab a kreativitásnak.

Ez a folyósra szánt kiegészítő keret mentett meg minket és került az étkezőasztal fölé.

Ez az icipici pedig tényleg fénynek van, a stílusa jelzésként kapcsolódik a többihez. 

Lehetne mondani, hogy ez a minimalista stílus nem mi vagyunk, el is ismerem, de nem érdekel senkit. Első, hogy tetszik-e, és ezek a fák mégis nagyon kedvesek és belesimulnak a tereinkbe. A második, hogy mire van pénzünk és ezekre volt is. A harmadik a stílusok összehangolása, ami patchwork-ösen sikerült, de mindig is imádtam a folt hátán foltot.

Reggel ezzel ébredve olyan, mintha mindig is itt lett volna. Belesimul a nappalinkba, de közben ha ránézek, ottfelejtem a szemem, csak nézek bele a bambuszerdőbe.