XL

Drága Gergő!

Nagyon boldog születésnapot kívánok! Isten éltessen sokáig a kis családod körében!

Csak így, szám nélkül. Tudom, hogy hadilábon állsz a számokkal, most mégis fogom emlegetni, mert keretet ad az életünknek. Egy fejezetcím.

Sokat gondolkodtam, hogyan állítsam össze a képeket, de mindig hiányzott mellőle a szöveg. Én már csak ilyen magyarázós vagyok. A blog mellett döntöttem, azt úgyis szereted egyedül olvasgatni, ezt is nézheted majd többször.

A keret pedig az elmúlt 10 éved. A 30. szülinapod emlékezetes volt, meglepetésbuli vagy 20 emberrel. Ahogy végiggondoltam, a nagyrészük még most is a barátunk, itt lennének a mostani partin is, ha lenne. Ez most egy elég zárkózott időszak, most nem lesz. Pedig élveztem volna a szervezést, agyaltam is rajta sokat, de arra jutottam, megtartjuk nyáron. 40 évesnek lenni amúgy sem egy pillanat, hanem egy állapot.

Elmesélem, mi történt veled az elmúlt 10 évben, honnan hova jutottál.

A 30. szülinapodon a belvárosban laktunk, szövegíróként dolgoztál a reklámban és egy éve kezdtél angolul tanulni. Mert a 29. szülinapodon belegondoltál, hogy mindjárt 30 leszel és mennyi mindennel lógsz még magadnak, elkezdted az angolt és az aikidót, felmondtál a bosszantó munkahelyeden és levágattad a hosszú hajadat.

A 39. szülinapodon nem volt semmiféle mélyebb belegondolás, nem kellett, hiszen az utadon voltál.

30 évesen, sok baráttal.

Fél év múlva költöztünk, kellett a zöld, meg csönd, így lett a Józsefattila. Aztán még nyugisabb lakás, amire már mondtad, hogy innen már csak egyszer fogsz költözni és sajátba. Így lett.

Aztán jött a 10. évfordulónk, megkérted a kezem, összeházasodtunk.

32 éves korodban megszületett az első kisfiad. Nagy átalakulás volt az életedben.

Innentől vele mentünk lazulni, könyvfesztiválra, konferenciára.

Úgy szeretted a kis Demét, hogy nem engedted egy évesen bölcsibe, hanem itthon maradtál vele, amikor nekem már be kellett járnom dolgozni. Ez szerintem egy hitvallás volt az értékeink mellett, ami a nehézségein túl bőségesen megtérült a kapcsolatotokban.

Nemcsak ez volt a gyed hozadéka. Mielőtt visszamentél volna dolgozni, megcsináltad az angol írásbelit. Meg akkor már munkahelyet is váltottál.

34 évesen megszületett a kislányod.

Ez is újratervezés volt, ami már ment egy gyerekkel, azt hogy lehet csinálni kettővel. Amikor először kérdeztem, hogy vele is szeretnél-e otthon maradni, mondtad, hogy kizárt, hogy két gyerekre egyszerre tudj figyelni. Aztán mikor előjött a bölcsikérdés, mégis otthon maradtál vele. Belejöttél a kétgyerekes módba is, ment a figyelemmegosztás, dupla pelenkázás, nyakba vett gyerek mellé még a kezedbe is fért egy.

Autónkat 2017 júniusában vettük meg, hetekig csak simogattuk a ház előtt, mert vezetni egyikünk sem tudta. A 4 éve megcsinált jogsijaink végre használva lettek a lakótelep utcácskáin, egymást cserélgetve a volán mögött, két megszeppent gyerekkel a hátsó ülésen, együtt, egymástól megtanultunk vezetni.

Nyaraltunk sokfelé. Voltunk a tengerparton egy gyerekkel, két gyerekkel...

...körbejártuk a Balaton minden zegét-zugát...

...még szülőkkel is, áprilisban, októberben...

... körbetekertük a Velencei-tavat, sátoroztunk Panyolán és nyaraltunk barátokkal...

... és őszi szünetekben mindenfele kirándultunk.

Közben gőzerővel toltad az angolt, hogy meglegyen a szóbeli és hosszú évek halasztgatása után megcéloztad a phd felvételit. Diplomád szóbeli nyelvvizsga híján nem volt, de teljes eltökéltséggel dolgoztál a felvételi témádon. Mindketten tudtuk, hogy ez az utad, ezt kell csinálnod.

Akármi volt a munkád, az éjszakáid akkor is filozófiával teltek - mi lenne, ha a nappaljaid is azzal telnének. Elérhetetlennek tűnt, főleg az ELTE, ismeretlenül, 10 év kihagyással odaállítani, hogy jöttem, ezt akarom csinálni, kizárólag ösztöndíjasként, mert 10 éve csinálom munka mellett, az egyedül is megy.

A nyelvvizsga kétszer nem sikerült, közben jelentkezni kellett a felvételire, diploma száma majd hiánypótlásban. Az utolsó lehetőség 2018 februárjában volt a szóbelire, ha akkor nem sikerül, vissza kell menni fejvadászkodni, ami csak távolít a felvételitől, az nemcsak egy év, hanem egy mély szakadék. De sikerült.

Sikerült.

Nem hittük el, de nem is volt idő hitetlenkedni, mert április eleje volt és 20-áig be kellett adni a felvételi témát. Beadtad, elfogadták. Szóbeli.

Nem sikerült. A doktori iskolából hívtak, hogy sikerült. De te úgy tudod, hogy nem. Ja, akkor nem. Csak egy hely van. Szidtuk a rendszert, magunk alatt voltunk. A nyári egyetemre azért elmentél, ha már ennyire a közelében voltál, mintegy búcsúképp.

Aztán hívtak, hogy ülj le, mert sikerült. De most tényleg komoly. Persze értik, hogy hallásra már nem, küldik a papírt.

Egy hétfő délelőtti diplomaosztó Szegeden.

Egy nagyon boldog augusztus.

Phd nélkül is megcsináltál két konferenciát, Szegeden, Pécsett, de sokkal élvezetesebb volt így készülni a tavaszi kettőre. Újabb barátokat is szereztél.

Vizsgaidőszak és nyár közé meg becsúszott a kérdés: akartok építkezni?

Az én határozott és gyors nemem ellenére te éreztél valamit a világegyetem hívogató együttállásából és igent mondtál. Fél év alatt lett egy házunk.

Az első saját.

2020-at már az új házban köszöntötted, már csak egy híja volt az életünknek. Először persze kérdés volt, hogy híja-e, sok az a három. De mégis, annyira szeretjük őket, mi lenne, ha mégis és akkor meg most van az ideje.