Maison

Télre le kellett állni a kerti munkákkal, de Gergő már kaparja az ajtót, mikor mehet ki ásni. Február utolsó napjai napsütésesek voltak, első útja az Oázisba vezetett virágért. Ültetett tulipánt, játszintot, hóvirágot. Elkezdte felásni a zöldségest, hogy átforgassa a földet. Ettől a lárvák már nem pusztulnak el, szerintem olyan fagy már nem lesz. Most kopárnak néz ki a kert, ezért is kezdtem írni ezt a bejegyzést, mert emlékeztetnem kell magam, tavaly ilyenkor hogy nézett ki. Akkor egy sártenger volt, majd jöttek a homokkupacok, még a húsvéti nyuszi is csak abból tudott választani, homokba vagy sárba dugja a tojásokat. Ennél sokkal jobb a helyzet, a tavalyi egész nyári kertészkedés azért látszik. Zöld a fű, még ha fakó is, a kis fák lombtalanul, de ott vannak. Az is sokat segít a kert belakásában, hogy Gergő végre összerakta a függőágyat, amit a szülinapjára kapott. Ő is bele szokott feküdni, én nem nagyon jutok bele, legalábbis egyedül n