A tél vége

-



Télre le kellett állni a kerti munkákkal, de Gergő már kaparja az ajtót, mikor mehet ki ásni. Február utolsó napjai napsütésesek voltak, első útja az Oázisba vezetett virágért. Ültetett tulipánt, játszintot, hóvirágot. Elkezdte felásni a zöldségest, hogy átforgassa a földet. Ettől a lárvák már nem pusztulnak el, szerintem olyan fagy már nem lesz.



Most kopárnak néz ki a kert, ezért is kezdtem írni ezt a bejegyzést, mert emlékeztetnem kell magam, tavaly ilyenkor hogy nézett ki. Akkor egy sártenger volt, majd jöttek a homokkupacok, még a húsvéti nyuszi is csak abból tudott választani, homokba vagy sárba dugja a tojásokat. Ennél sokkal jobb a helyzet, a tavalyi egész nyári kertészkedés azért látszik. Zöld a fű, még ha fakó is, a kis fák lombtalanul, de ott vannak.

Az is sokat segít a kert belakásában, hogy Gergő végre összerakta a függőágyat, amit a szülinapjára kapott. Ő is bele szokott feküdni, én nem nagyon jutok bele, legalábbis egyedül nem, de Ovika... őt teljesen elvarázsolja, begubózik, mint egy kis hernyó és hosszú ideig ott ringatózik.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

-
Kép
Először is a kissé terhelt nap után elmentem este jógára. Ez megint nagyon érdekesnek bizonyult, mert akaratlanul is olyan kép volt a meditációban, ami reflektál az aktuális problémámra. Most fát képzeltünk el, azon ültünk, megöleltük, ki mit akart. Én megölelni. A helyébe képzeltük magunk, és éreztük, amit a fa érez.  De fogalmam sem volt, hogy ez azt jelenti, a fa akkor is ott van, ha minden más szétesik körülötte és stabilan áll, vagy azt jelenti, hogy ha ennyire szeretem szagolgatni, harcoljak érte. Csak azt tudtam, jobb, ha alszok. Reggel korán ébredtem, készülődtem munkába, közben elolvastam, hogy Gergő miket küldött hajnalban. Talált 8,5 mm-es parkettát, aminek köze van a fához, furnérból készül, vagyis valódi fa a teteje. Csak sokkal vékonyabb, mint amit eredetileg néztünk, de nem gond, mert ipari lakkal keményítik, még nagyobb is a kopásállósága. Itt nem a fa keménységét kell nézni, hanem az eljárás során kapott réteget. Ez még így magában nem volt elég, mert retten
További információk

Betonozás a kisházhoz

-
Kép
 Nagyon nehéz volt kitalálni, hol legyenek a kisházaink. Azt tudtuk, hogy garázs híján kell kerti tároló, és azt is, hogy fából legyen, de ettől tovább nehezen jutottunk. A biciklik már végigcsináltak egy telet szabad ég alatt, meg is viselte őket, így az volt a legfontosabb, hogy tető kerüljön a fejük felé. Szerettük volna a ház előtt megoldani, de a szomszéd kerítéstől 50 cm-t kell tartani, vagy a gázóra vagy a kerti csap volt útban, egyszerűen sehogy sem fért. Akkor hátul lesz, egyik a kert elejében, másik a végében.  A kerítés betonozásakor hozattunk annyival több cementet és sódert, hogy jusson egy alapnak, így az alapanyag terítve volt. A kölcsön betonkeverőre kellett várni pár hetet, de végül megkaptuk egy hétvégére, amikor Gergő apukája is tudott jönni és az én apukám is azonnal ajánlkozott. Kellett is a három ember, ráadásul mindhárman másban voltak jók. Gergő pénteken nekifogott kiásni az alapot. A kisházhoz 10 centis föld feletti betonalap az előírás. Ennél mélyebbet ásott,
További információk

Paradicsom és társai

-
Kép
 A palánták ültetése mindig elég nagy feladat, mert iszonyat gazos lesz ez a terület. Ezt fel kell ásni, kigazolni, beülteni. De az ásás olyan, hogy hiába veselkedek neki, állok két lábbal az ásón, nem megy bele teljesen a földbe. Kőkemény, agyagos, tömör föld. Na, ezt kell felásni. Ásóval jóerővel szétütni a kiforgatott földdarabokat, és aztán lehet szedni a tarack gyökerét, ami teljesen átfonja az egész földet. Szóval ezt Gergő csinálja. A mellette lévő, még fel nem ásott területtel összehasonlítva látszik, mennyi munka van vele. Még cukkini, paprika is lesz ültetve, ha meglesz a helyük. Közben már érik a ribizli és napi egy marékkal is megehetnek róla a szemfülesek.  A szeder virágzik. És van egy új fa is, aki várja, hogy megtisztuljon a helye.
További információk