A régi ágykeret új élete

Ugyan nem baldachinos heverésző lesz a régi ágykeretből a kert közepén, de a kertbe kerül. 
Ahogy kijövünk a teraszra, a jobboldali szomszéd rögtön ott van - és általában ott is van. Meg ha nem jövünk ki, akkor is belát. Sőt, tulajdonképpen belát az ő jobb szomszédja és az utcáról bárki a nappalinkba. Jó, tükröződik az üveg, meg kitérdekel, de akkor is, nem akar az ember pizsiben még köszöngetni. 
Olyan magas kerítést meg nem lehet oda csinálni, ami a terasz plusz magasságát is takarja. Így a terasz szélén lesz egy virágládás futtatórács. 
Ezt könnyű kitalálni, de a megadott paraméterekkel nem létezik konstrukció. Legyen minimum 180 cm magas és 2 m hosszú. Ne döntse fel a szél. Takarjon télen is.

Gergő tervezett, rajzolt és már meg is volt a régi ágykeret sorsa: apácarácsot veszünk külön, abból meg virágtartó lesz. 
Gergő vett léceket, elkezdte szétfűrészelni a keretet és a többi fát.
A házassági évfordulónkon, hamár nem Balatonon vagyunk. Először fanyalogtam, de aztán tényleg jó program lett, a gyerekekkel igazi flow volt együtt csinálni. Mikor Simon nagyon nyűglődött, akkor Deme és Ovi ketten festettek le léceket, én csak elegyengettem a festéket. 

 Nagyon büszke vagyok rájuk. 

Aztán persze lett sütögetés is, meg nyugizás. Már amennyire három nyüzsgő gyerektől ez lehetséges.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai