Most nagyon azt érzem, mind egy szálig kihasználjuk a lehetőségeinket a kertben. Tavaly az egész nyár vagy szellemi vagy fizikai munkával telt, így most nemcsak üres elhatározás, hogy jobban ki akarom élvezni a kertet, hanem valahogy csinálom is. Ebbe beletartozik, hogy a gyerekeket is erre buzdítom, amit eltérő módon, de csinálnak ők is. Ovi szemerkélő esőben is kint bóklászik, órákig ringatózik a függőágyban, biciklizik a kertben föl-alá, krétázik a járdán. Amikor a boltban elnyaffantotta magát, hogy szeretné azt a rózsaszín gördeszkát - csak kifliért mentünk be, biciklivel voltunk - nem sokat gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e. Egyfelől nem volt drága, másfelől nem ez a legjobb, amit kérhet? Deme sokkal zárkózottabb ebben (is), úgy kell nógatni, akkor is kijön 30 fokban hosszú melegítőnadrágban, zokniban és leül, hogy unatkozik. De ha kitartó az ember, ad neki feladatot vagy küldetést és leparancsolja róla a plusz réteget, hamar feltalálja és elengedi magát. Az első szóra, amiko