Fürdés és flow

Most nagyon azt érzem, mind egy szálig kihasználjuk a lehetőségeinket a kertben. Tavaly az egész nyár vagy szellemi vagy fizikai munkával telt, így most nemcsak üres elhatározás, hogy jobban ki akarom élvezni a kertet, hanem valahogy csinálom is. 

Ebbe beletartozik, hogy a gyerekeket is erre buzdítom, amit eltérő módon, de csinálnak ők is. Ovi szemerkélő esőben is kint bóklászik, órákig ringatózik a függőágyban, biciklizik a kertben föl-alá, krétázik a járdán. Amikor a boltban elnyaffantotta magát, hogy szeretné azt a rózsaszín gördeszkát - csak kifliért mentünk be, biciklivel voltunk - nem sokat gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e. Egyfelől nem volt drága, másfelől nem ez a legjobb, amit kérhet? 

Deme sokkal zárkózottabb ebben (is), úgy kell nógatni, akkor is kijön 30 fokban hosszú melegítőnadrágban, zokniban és leül, hogy unatkozik. De ha kitartó az ember, ad neki feladatot vagy küldetést és leparancsolja róla a plusz réteget, hamar feltalálja és elengedi magát.

Az első szóra, amikor a napsugarak leghalványabb jelét adták, hogy meleg lesz és Ovi felvetette, hogy fújjam fel a medencét, már pumpáltam is. Az első alkalom szolídra sikerült, de ezen a hétvégén fergeteges vízi parti kavarodott. Simon vagy egy óráig ült a vízben vagy mászott, néha előrebukva kortyolva a füves langyos koktélból, de mindig nevetve bukkant fel, csillogó szemmel és kajtatott tovább játékok után. Demét úgy kellett kikönyörögni a nappaliból, de mikor Simon kijött a medencéből, a nagyok eszeveszett játékba kezdtek. Annyit ugráltak, vízipisztolyoztak, hogy úgy kellett vacsorára beterelni őket.

Deme így kezdi...

...és ilyen, ha belejön.

Simon meg mindent felfedez az udvarban,
kár plédet letenni, úgysem marad rajta.

Az is az elhatározás része, hogy amikor tehetjük, kint eszünk. Ez nem olyan magától értetődő, mert néha max hangerőn ordít a szomszédnál a kertben felejtett rádió, vagy a másik füvet vág. Eddig a tűző nap volt az egyik akadály, mert nagy fa híján - ezt nem is tudja, akinek van - tényleg nem lehet hova menekülni. Kénytelenek voltunk befektetni egy óriási, stabil napernyőbe. Elég nehezen adtunk rá ki ennyi pénzt, de a vad szelek miatt muszáj volt jót választani. Ennek az alját tele lehet rakni homokkal, Gergő tele is hordta.

Az ágykeretből pedig virágláda lesz, aminek a festését szépen elhoppoltam. Az nagyon flow, amikor gyerekek a kertben, mindenki elvan, én meg festek. Az a jó ebben a festésben, hogy 10 percre is lehet csinálni, meg gyorsan eldobni az ecsetet, ha homokot evett a gyerek, vagy csak a fejét nyomta neki a frissen festett rácsnak. Ilyen töredék időkből szépen készen lett a lécek lefestése két réteggel. Most tervezési fázis van a mesternél, mérni kellene olyan lécekkel, amiknek ugyanannyi a hossza, de nem ugyanaddig érnek, olyan görbék.