Maison

Nem könnyű a komposztáló szétszedése. A tetején még friss dolgok vannak, így a mélyére kell ásni. Kihányni - na nem szószerint - talicskába és megtisztítani a le nem bomlott ágaktól, gyökerektől. Például a napraforgószárak egyáltalán nem alkalmasak komposztba. Aztán a fák tövénél megépíteni a sáncot, miközben ragad és büdös. De Gergő rendíthetetlen, ha a növényei jóllétéről van szó. Az ágykeret csontvázának maradéka jobb helyre került, mint a bejárati ajtó melletti hely, Gergő szétszedte az egész farakást, alárakta, majd abba vissz az ágakat egyesével. Kénytelen voltam segíteni. Közben egy imádkozó sáskát szállásolunk a kisházban, Gergő fogott neki kaját, adott vizet.    A gazda a maga által készített padon végigtekint a birtokán: előkészítve a télre.

Ezt így külön felteszem, de inkább "a régi ágykeret utóélete" egyik alfejezete lehetne. A virágfuttatón kívül készült az ágydeszkából palló a sáros földre és Ovinak egy kis asztalka/pad, aminek használni szeretné.  Gergő találta ki és szülinapjára készült vele, de a többi dolog miatt pár napot tolódott. Festéket sem vett hozzá, hanem a fehér kerítésfestéket színeze meg vörös pigmenttel. Nagyon sok szövettől, kapocstól kellett megtisztítani előtte a fát, fáradtságos munka volt az előkészület. Aztán csiszolni, festeni, szögelni deszkát, ahova még hiányzik. A lapja a konyhaszekrényünkből kimaradt lap lett. Ma megkapta Ovi és nagyon örült neki. Rögtön kivitte rá a kincsesládáját és ott üldögélt, böngészte előtte. 

A kisház lassan egy éves lesz. Ezt úgy ünnepeltük, hogy Gergő áthívta az apukáját és felrakták az ajtaját. A fa kicsit elgémberedett az egy éves várakozásban, meg kellett fémet átfúrni, de azért sikerült pár óra alatt feltenni.  Télen biztos jó lesz, hogy zárható.  Most meg pánikszobának jó, le is stoppoltam. Le kell még festeni, lehetőleg 5 fok felett. Gyorsan meglett a hétvégi szerelés után a festés is, tudta Gergő, hogy 2 napja van rá az eső előtt. Épp elég lett a maradék festék. Kallantyúkat még vett az ajtóra, épp csak oroszlánfejes kopogtató nincs rajta. Tádááá! Október 7-e van, és a tavalyi kisházas bejegyzés is akkori. 

Az ámbrafa története tavaly szeptemberben kezdődött, amikor Gergő beleszeretett. Az volt a megegyezés, hogy ha elkezdi a franciát, megveheti. De mire elkezdte, már nem volt oszlopos ámbrafa a kertészetben. Aztán egész nyáron sem volt, meg másmilyen volt, mire szeptember végére végre hoztak.  Vettünk az obiban térkövet, Gergő meg a szomszéd flexével szépen félbevágta őket.   Tavaly a Mátrában voltunk, ahonnan muszáj volt vadszőlőt hozni magunkkal, annyira szép volt. Elültettük és ügyesen megnőtt és bepirult őszre.  Október 3-án leszedtem az utolsó paradicsomtermést, a zöldeket is az ízéért. A kis vidéki man jön-megy, nem volt még gyerekem, akinél felmerült volna 11 hónaposan az igény gumicsizmára, annyira sáros minden nap. Kisétál az utcára, kezében permet és sör. Szerencsére mindkettő üres.