Őszi pillanatképek

Az ámbrafa története tavaly szeptemberben kezdődött, amikor Gergő beleszeretett. Az volt a megegyezés, hogy ha elkezdi a franciát, megveheti. De mire elkezdte, már nem volt oszlopos ámbrafa a kertészetben. Aztán egész nyáron sem volt, meg másmilyen volt, mire szeptember végére végre hoztak. 

Vettünk az obiban térkövet, Gergő meg a szomszéd flexével szépen félbevágta őket.  
Tavaly a Mátrában voltunk, ahonnan muszáj volt vadszőlőt hozni magunkkal, annyira szép volt. Elültettük és ügyesen megnőtt és bepirult őszre. 

Október 3-án leszedtem az utolsó paradicsomtermést, a zöldeket is az ízéért.


A kis vidéki man jön-megy, nem volt még gyerekem, akinél felmerült volna 11 hónaposan az igény gumicsizmára, annyira sáros minden nap.
Kisétál az utcára, kezében permet és sör.

Szerencsére mindkettő üres.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai