Könyvtár

Valahogy bemerészkedtem az Üllő FB csoportba. Régóta szemeztem vele, hiszen hogyan is lehetnék rendes polgár, ha hidegen hagynak a városom ügyei. Amik hol máshol zajlanának, mint egy FB csoportban. Igazam is lett, mivel a sok teherfuvarozás, akciós disznóborda és elveszett kiscica közé befért a könyvtár posztja is, miszerint fél5től diavetítés lesz. Valamit félreolvastam, azt hittem, nagyobb korosztálynak szól, és felkerekedtünk a három gyerekkel. Deme előre szól, hogy ő telefonozni fog. Hát jó, legalább nem otthon.

A könyvtár a városközpontban van, egy sarki épület, nagy kerttel. A belső része a békéscsabai megyei könyvtár vagy a Szabó Ervin palotája után mondhatnánk, hogy picike, de én azt éreztem, hogy nagyon szép és otthonos. 

A József Attilán csak két semmilyen szoba volt a könyvtár, nem is mentünk oda sokat. Itt van gyerekjátszósarok, babzsákok, szőnyeg, a felnőtt részen meg selyemhuzatos biedermeier fotelek, nagy ablakok és sok könyv.  

A programra nem is figyeltünk, a két kisebb elkezdett boltosat játszani, Deme elé meg letettem egy egyiptomos képes könyvet és elkezdtük olvasni. Néha én, néha ő. Megmutattam neki, mi az a tárgymutató, ha Anubiszt keresi. Le kellett kötni, mert szívesebben ment volna babzsákon henteregni, de azt remélem, idővel majd otthonossá válik neki a könyvválasztás és az olvasás. Utána itthon olvasott fél órát a kalandos könyvéből. 

Beirattam Demét és ő is, Ovi is választottak könyvet. 

Eléggé megbecsülendő egy ilyen kulturális élmény Üllőn. 

Mindenkinek más tetszett a könyvtárban...