Maison

Mégis van élet a környéken - Monor II. Amikor építkeztünk, Monorra kellett járni ügyeket intézni: ügyvéd, bank, hivatal és szakrendelőbe is oda tartozunk, terhesgondozásra oda jártam.  Egyáltalán nem lett szimpatikus a város, a kórházi ellátás tényleg mindennek az alja, de nem fogott meg a város hangulata sem.  Viszont a kórház utcája végén volt egy gyönyörű kupolás épület, azt hittem, egy fürdő, de kiderült, ez a városi uszoda.  Valahogy nagyon jó hangulata van, pedig csak 25 méteres a medence, de van egy gyerekmedence és szauna is, a portás mindig kedves, tágas az öltöző.  Este kevesebb sáv nyitott az edzések miatt, de akkor is tudok egy jót úszni azért. A gyerekekkel meg hétvégén érdemes menni. Úszóedzésre sajnos nem tudtak bekerülni év közben, úgy tele van, de majd szeptemberben próbálkozunk, hogy őket is úgy kikapcsoljon 1000 méter, mint engem.

Lakóhely - mégis van élet a környéken című sorozat 3. rész. Gyömrő és Monor után Mende a következő felfedezés. Üllő a Gödöllői dombság vége, inkább a Pesti síkság eleje. De ha keletre megyünk egy kicsit, rögtön elkezd lankázódni a táj. A gyömrői körforgalomban háromfelé lehet menni: Monor, Mende, Maglód.  A monori páva megvolt szombaton, most Mende következett.  Láttam a térképen, hogy van ott egy kilátó, rögtön tervbe vettem, hogy nézzük meg családostól.  10 km-re van tőlünk ez az erdő. Nem könnyű észrevenni a felvezető kis ösvényt, tartottunk egy kis városnézést, míg megtaláltuk. Leparkoltunk az út mellett és nekivágtunk a rettentő meredek, de rövid útnak. Fent asztalok paddal és egy nem túl magas kilátó, végtére a táj sem túl magas még, amit nézni kell.  Itt ebédeltünk, mert otthon még senki nem volt éhes, utána már éreztem, hogy sok lenne, így bedobozoltam az ebédet, ami a meredek út után nagyon gyorsan

Folytatódik a Lakókörnyezet - mégis van élet a környéken című sorozat. Ovi kapott szemüveget és megígértem, hogy utána elmegyünk valami jó helyre ünnepelni. Deme azt mondta a végén, Ovika, hálásak vagyunk, hogy rossz a szemed. A Fürge Páva Monoron van. Már olvastam róluk, a karácsonyi sütimet is az ő speckó sütijük inspirálta, de nem volt alkalom még elmenni. A vecsési optika után egyből ide vezetett az utunk.  A berendezési stílusa közel áll hozzám, több helyiség van. A pult és a cukrászda rész után egy virágos fészeren is keresztül lehet menni, amiben ezerféle vágott és cserepes virág van. Aztán egy fedett hely következik, de az ajtó nyitva, alul csak szalma a fal, és a kutyával is látogatható kinti hely. Bent meg egy nyuszi.   Nem szorongtam, nem feszengtünk, nagyon jól érezték magukat a gyerekek is, és a majdnem zsúfolt látszat ellenére nem sikerült semmit összetörni.

Nem most fogom kifejteni a véleményem - ami amúgy folyamatosan változik-, hogy mennyiben határoz meg a lakóhelyem. De mivel ez a blog a házról szól, és ott most épp nincs tennivaló - Gergőnek mind a tíz ujja bizsereg már és a szomszéd nénivel metszési tippeket cserélgetnek az első napsugarak hatására -, írok a lakókörnyezetről.  Ha csak Üllőt venném ennek, biztos befordulnék, de ha úgy tekintem magunkat, mint Vecsés, Gyömrő és Monor kertvárosi része, akkor tulajdonképpen minden rendben.  Most Gyömrő van soron, új helyet fedeztem fel. Kedd délelőtt elmentünk Simonnal a horgásztóhoz sétálni. Nagyon gyorsan végeztünk, Simon babakocsiban volt és még élvezte is. A tavakról írtam már? Nyáron biztos. Oda jártunk strandolni, drónt röptetni, körbesétálni. De most mentem tovább, fedezzük fel Gyömrőt ismeretlen utcákban tévelyegve!  Végül eljutottam a város egyik széléig, addigra Simon már aludt a babakocsiban. Sajnálhatja, mert egyedül néztem meg az állatokat, akik egy icipici állatkertben vanna

Mit is lehetne így télen írni a házzal kapcsolatban? A legjelentősebb változás, hogy 6 hét után, február 5-én elköszöntünk a karácsonyfától. Elmentem biciklizni a kicsikkel, így Ovinak nem kellett látnia, amint Gergő nemcsak kiviszi, hanem rögtön fejszével fel is dolgozza a fát. Most már ott ékesíti a használható rész a tűzre való fakupacot, nyáron is lesz egy kis emlékezés. Az első napfény rögtön kicsalt minket a kertbe. Vagyis engem biciklire, de amíg ebédet csináltam, mindenki kiment a kertbe. Én is.  Azért lett ebéd. Egy normális kép sincs, Deme csak azon nem int be, amin rövidebbre állítottam az időzítőt, mint ahogy várta...