Maison

Olyan gyönyörű a virágzó barackfa, hogy az előrejelzés szerint bemondott éjszakai fagyok miatt Gergő már elkezdett utánajárni a melegítésnek. De Ovi még a virágokról is elvonja a fókuszt. Van a melegítős változat, egy gyertya 4000 Ft, azt kell a fa alá tenni. És van a vizezős, amikor fentről kell egész éjjel szórófejjel esőszerűen locsolni. Hát egyelőre inkább leheljük.

Ez igazi közös munka volt! Gergő megcsinálta a székek megerősítését a fákkal, aztán jöhetett a csiszolás. A régi fát én is csináltam, de az újat géppel kellett, azt Gergő intézte. Következett az alapozás. Gyorsan meglett, a jóidő miatt gyorsan megszáradt. A festés már rutinosan ment, néha együtt, néha más dolgunk miatt (Simon) váltott műszakban csináltuk, de élveztük, ez egy nagyon megnyugtató munka. Mindketten festettünk hajat, egységesen a dióbarna most a menő.

Gergő talált egy gyönyörű virágot a leszedett téli mulcs alatt. Büszke rá, hogy tele van a virágoskert és bújnak elő a tulipánok. Hiába mondtam, hogy még nem látványos, kért egy werkfotóta blogra.

Sokféle zöldségünk volt már a veteményesben, amiket különféleképpen kellett locsolni. A nehézség az, amikor a víz nem áll meg a kialakított kis mélyedésekben, hanem lefolyik az oldalán vagy ki egy lyukon. Erre találta ki Gergő idén kísérleti jelleggel, hogy csinál egy deszkakerítést az ágyások köré, hátha az jobban megtartja a vizet vagy a kialakított földmélyedéseket. Előtte már megcsinálta a virágföld+marhatrágya koktéllal való beszórást, egy napot állt rajta, aztán felásta, beleforgatta. Egy nap múlva meg elültette Gergő a borsó-, retek- és petrezselyemmagokat.

Az ócsai Selyemréti tanösvény ideköltözésünk óta sokat látogatott helyünk. Első alkalommal le volt zárva a covid miatt, de nem adtuk fel, az erdő baloldalát közelítettük meg a szántóföldekről. Simon születése előtti nap is ott döcögtem, lapos terep, gyönyörű pipiskedő gyökerű fákkal, tavasszal és ősszel jól kivehető mocsarakkal, természetvédelmi láperdő. Az ócsai tájházban viszont még nem voltunk, pedig érdekelt, ha már van egy nevezetesség a környékünkön. Szervezetten lehet bejutni előre bejelentkezéssel, az nem a mi formánk, de ha valaki megszervezi helyettem, annak örülök. Amikor a vecsési lelkész meghirdette a kirándulást, kaptam az alkalmon és elmentem három gyerekkel. A tájház bemutatja a XIX-XX. század eleji ócsai népi életet. Az istállók jellegzetesen a falun kívül kaptak helyet, a mindennapokat itt töltötték a férfiak és a nagyobbacska fiúgyermekek. Szombat délután jöttek be a házakba, nagyfürdésre és a vasárnapi templomra. 

Szeretjük a kerti bútorunkat, mi festettük, könnyű, szép, de sajnos két év alatt nagyon meglazult a csavar és lötyögős lett. A konstrukció nem túl strapabíró, egy csavarral van rögzítve 3 elem, amik olyan vékonyak, hogy nem lehet több csavart tenni oda. Nyár végére viszont annyira meglazultak volna, hogy szét is esnek, így jött Gergő ötlete, hogy tesz rájuk egy erősítést.  Az elsőt maradék deszkából, a többihez már vett anyagot. Az alapozót és a festéket én vettem, ennyi közöm van a munkához.