Ócsai templom, tájház, tanösvény
Az ócsai Selyemréti tanösvény ideköltözésünk óta sokat látogatott helyünk. Első alkalommal le volt zárva a covid miatt, de nem adtuk fel, az erdő baloldalát közelítettük meg a szántóföldekről. Simon születése előtti nap is ott döcögtem, lapos terep, gyönyörű pipiskedő gyökerű fákkal, tavasszal és ősszel jól kivehető mocsarakkal, természetvédelmi láperdő.
Az ócsai tájházban viszont még nem voltunk, pedig érdekelt, ha már van egy nevezetesség a környékünkön. Szervezetten lehet bejutni előre bejelentkezéssel, az nem a mi formánk, de ha valaki megszervezi helyettem, annak örülök. Amikor a vecsési lelkész meghirdette a kirándulást, kaptam az alkalmon és elmentem három gyerekkel.
A tájház bemutatja a XIX-XX. század eleji ócsai népi életet. Az istállók jellegzetesen a falun kívül kaptak helyet, a mindennapokat itt töltötték a férfiak és a nagyobbacska fiúgyermekek. Szombat délután jöttek be a házakba, nagyfürdésre és a vasárnapi templomra.
Nem vagyok jártas a néprajzban, így szakmaiság helyett csak érdeklődéssel tudtam nézni az épületeket, eszközöket. A nagyobb gyerekeim meg sehogy, őket ez most nem kötötte le, inkább a füvön ültek a kertben. Nem is akartam erőltetni, olyan szépen múzeumoztak előző nap, elég, ha tudják, hogy van ilyen.
Simon viszont határozott érdeklődést mutatott minden éles eszköz iránt, sikerült a rokka irányába fordítanom, ahol ugyan a veszély elhárult, de nem sikerült teljesítenünk a "nem szabad semmihez nyúlni" kérést. A szövőszéknél meg is értem, nekem is kell egy. A funtineli boszorkány osztovátája után maga a csöndes béke.
A tájház is élmény, de a XIII. században a premontrei rend számára épült templom az igazán lenyűgöző. Az egyik legértékesebb román kori magyarországi építmény. Az eredeti freskóit lefestették időközben, szerencséjére, mert így maradt meg az utókornak, a restaurálás során feltárták. A 800 éves főfalak ámulatba ejtőek, nagyon erős hatása van a helynek, amiből egy keveset annak ellenére éreztem, hogy Simon közben felmászott a szószékre, bambuszpálcával verte a padokat és sikítozott. A nagyobbak csak nyűglődtek, hogy hideg van és mikor eszünk már.
A templom teteje fából van, nem sikerült befejezni a köves építkezést. Az orgona hangja viszont még hiányzik a teljes képből, egyik vasárnap lehet, hogy visszalátogatok egy mise alkalmával. Mert hogy működő református templom. https://ocsaref.hu/bemutatkozas/
A tájház és a templom után jött egy sütizés, ami addig kordában tartotta a gyerekeket. Meglepően finom volt.
Végül a Selyemréti tanösvénnyel zártuk, ahol megnyertem egy futóversenyt - cserébe másnap rettentő izomlázzal küszködve, de megmentve a lányok becsületét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése