Muszáj ezzel a címmel írnom egy bejegyzést, hiszen nem változott semmi, mégis minden változik. Annyira megnyugtatóan zöld minden, csattannak elő az új levelek. Megfigyelhettem, miből lesz a barack, a kis zöld gumók hogyan kezdenek el nőni. Ez nekem új, hiába volt nagymamámnak temérdek gyümölcsfája, ha nem ott lakok, akkor csak úgy lesz a gyümölcs. Most meg védjük télen, együtt örülünk az első virágoknak, védjük a fagytól, moníliától, tetvektől, rontástól. (Jó, Gergő, de lélekben én is.) Kellett monília ellen permeteznie a meggyet és a barackot is, csak nem előtte, hanem közben csinálta. Még mindig nem akarjuk elhinni, hogy vegyszerek nélkül nem lehet. A kis tölgy is megemberelte magát és elkezdett leveleket hozni, utolsónak, félénken. A sok eső nagyon jókor jön, nem sokat kellett locsolni - amikor kell, az másfél óra mindenestől - a fű sűrű és puha. Jó benne feküdni. A ribizlin nagy fürtök lógnak, ez az első alkalom, tavaly pár szem volt. A fügék tanulva a tavalyiból, már májusban
