Május

Muszáj ezzel a címmel írnom egy bejegyzést, hiszen nem változott semmi, mégis minden változik.

Annyira megnyugtatóan zöld minden, csattannak elő az új levelek. 

Megfigyelhettem, miből lesz a barack, a kis zöld gumók hogyan kezdenek el nőni. Ez nekem új, hiába volt nagymamámnak temérdek gyümölcsfája, ha nem ott lakok, akkor csak úgy lesz a gyümölcs. Most meg védjük télen, együtt örülünk az első virágoknak, védjük a fagytól, moníliától, tetvektől, rontástól. (Jó, Gergő, de lélekben én is.)

Kellett monília ellen permeteznie a meggyet és a barackot is, csak nem előtte, hanem közben csinálta. Még mindig nem akarjuk elhinni, hogy vegyszerek nélkül nem lehet.

A kis tölgy is megemberelte magát és elkezdett leveleket hozni, utolsónak, félénken. 

A sok eső nagyon jókor jön, nem sokat kellett locsolni - amikor kell, az másfél óra mindenestől - a fű sűrű és puha. Jó benne feküdni. 

A ribizlin nagy fürtök lógnak, ez az első alkalom, tavaly pár szem volt.

 

A fügék tanulva a tavalyiból, már májusban elkezdték növesztgetni gyümölcseiket. Amelyik túléli Simon szüretelési ösztönét, annak van esélye az augusztusi napfénnyel beérni.

A virágoskertben elnyíltak a tulipánok. Az árvácskák uralkodnak és kilépve átlagos közterületre szánt unalmas sorsukból, 15 centisre nőnek és mindenfajta színkombinációban előfordulnak.

A páfrányok is megszerették ezt a helyet.

A fűszerkertbe került zeller, majoranna, bazsalikom. A bazsalikomot egy este alatt elintézték a csigák, a következőt ládába ültettem a futó mellé. Az még nagyon szép, nem is mertem szedni még belőle.

A veteményes körbekerítését befejezte Gergő, nőnek a paradicsom- és paprikapalánták. Van uborka, cukkini is. A retkeket szinte már megettük, vacsora előtt felszedek négyet, nagyon finomra sikerültek.

A borsó növöget, annyira sem ismerem, hogy tudjam, mekkora lesz.