Lekvár

Nem volt teljesen jogos ez a bejegyzés, mert nem a házról szól, nem is a mi gyümölcseinkből főztem és az elsőt nem is otthon.
Csenginél voltam Békéscsabán, a hűtőben egy tálca punnyadó őszibarackkal, amikor Csengivel megadtuk megunkat a sors akaratának, minden korábbi tiltakozásunkat félrerakva én elmentem 5 gyerekkel játszótérre, ő meg a boltba dzsemfixért és cukorért. Aztán nekiállt megpucolni a barackot, miután az összes gyereket lefektettük, befejeztük és nekiálltunk lekvárt főzni. 
Kiderült, hogy hiedelmeinkkel ellentétben nem egy többórás kevergetés, egész gyorsan megvoltunk vele. Lett 2 üveg őszibaracklekvárunk.
Másnap nekiálltunk a sárgabarcknak is, az jóval kevesebb volt. Így mikor hazajöttünk, maradt bennem egy kis kraft, szombaton épp itthon voltunk, kimentem a piacra és vettem még 3 kg barackot. 
Ja meg akkor már a kapott, nagyon kukacos - egyesével kiszedtem - meggyet is megcsináltam. Békéscsabán Csengi adagolta a porokat, így lehetett, hogy dzsemfixből csak egyet tettem bele, nem arányosan többet. De amikor a szomszéd néninek adtam köszönetképp a gyümölcsökért, mondta, hogy a mákba úgyis folyós meggy kell, meglesz a helye.

Nálunk is, és be kell vallani, nem annyira öreges dolog, mint gondoltam. A barackot elrontottam, nem kóstoltam és savanyú lett. A maradékot még megmentettem, de meg kell különböztetni az üvegeket. Ebben Deme segített nekem, ő csinálta a cetliket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai