Requiem for an oak



2022. augusztus 2-án elvesztettük a kis vörös tölgyünket. 
Sok-sok találgatás (szárazság, nem megfelelő föld, túlzott napfény) Gergő utánaolvasva megtalálta, mi baja lehet. Egy gomba támadta meg - ezt tölgy hervadásnak hívják (oak wilt). Az USA-ban elég nagy probléma, ott szervezetek dolgoznak azon, hogy összeszedjék az ilyen beteg fákat, hogy ne terjesszék át a többi tölgyre. Csak tölgyekre veszélyes, viszont azoknál évről-évre visszatér, amíg meg nem öli őket. Elvileg még a fáját is el kéne tüntetni. 
Így még az utókövetéses ötletünket is el kellett vetnünk, hogy majd kiültetjük az ócsai erdőbe és ott jó sorsa lesz a többiekkel, mi meg nézhetjük, hogyan fejlődik.

Gergő kiásta és megdöbbenve látta, hogy akkora a gyökere, mint két évvel ezelőtt, mikor idekerült. Valószínűleg a gyökér felől terjedhetett a leveleire, és így meg sem tudott nálunk kapaszkodni.
Lecsupaszította és eltette a törzsét emlékbe.
Nem lesz saját tölgyfánk.

Mi eközben nem voltunk itthon, csak nehezítettük volna a döntést, Ovi így is zokogott, mikor megtudta.
Nekem sincs jó kedvem.

Gergő viszont még azt is megcsinálta - akinek valószínűleg a legnehezebb volt - hogy kiválasztotta a helyére érkező kisfát és beültette, mire hazajöttünk. De ez egy másik bejegyzés lesz, hogy szegény kisfa ne egy gyászjelentésbe érkezzen. Hiszen egy fa öröm.

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai