Aszalás

Az üllői bolhapiacon vettem egy aszalógépet. Na nem csak úgy ad hoc, rég szerettem volna, de nem most lett volna az ideje beruházni ilyesmibe. Így viszont a kezembe pottyant, kipróbálni pont jó, még ha régi is. 

Nincs még semmiből akkora mennyiségünk, hogy az elrakásra specializálódjak, a meggy, barack, uborka, málna elfogyott simán nyersen, de a paradicsom nagyon sok. 

A tegnap esti szedés, előtte 3 napja szedtem. Meg lehet tippelni, hány kiló.

Persze ha jön egy nagyobb társaság az is elfogy, de azért felmerült, hogy elrakhatnék. Befőzni nem akarok, mert szerintem a boltban vett paradicsom olcsó és nem nekem kell tárolnom, de az aszalás kifizetődőnek látszik. 

Itt is ki kell kísérletezni a mérleget. Első alkalommal jó vastag szeletekre vágva úgy ahogy volt ráraktam a gépre aszalni a paradicsomot. Na, akkor ment 10 órát, de valamelyik tálca még akkor sem készült el. A következő adagot már egy napra kitettem a szeles-napos időbe a szárítóra, az 4 óra alatt elkészült. Azt hiszem, ez a vegyes módszer lesz a jó, mert sokat jelent az előszárítás, de a finom állagot géppel éri el. 

Aztán kis légmentesen zárható tasakokba tettem, ami nem a legszebb, de nincs is annyi kis üvegem, illetve féltem, hogy abban több levegő érné. Ma vettem olívaolajat, majd csinálok egy olyan elrakást is.