Lett kutyánk

 A helyi csoportba feltették egy kiskutya képét, aki egy hétre ideiglenes befogadót keres. Azonnal igent mondtam rá. Közben Gergővel is próbáltam egyeztetni a dolgot, aki ekkor még nem készült fel a befogadásra, a kutyus viszont nem tudott várni. Azt viszont tudtam, hogy Gergő is szeretne kutyát, ki is vártam a tavaszt, amit kért, 3 hónapig nem küldözgettem befogadásra váró kutyákat. De Masni szemét megláttam, és azonnal éreztem, hogy itt az idő.

Március 23-án elhoztam Masnit. Simon jól tudta, mikor kell otthon maradni, előző este produkált egy kis hőemelkedést, amivel biztosította magát a hétre és benne lehetett a fogadóbizottságban. Gergő csak egy percig tudott bizalmatlanul nézni, utána teljes volt az összhang. Terik, a szomszéd kutya ráugatott, a kis Masni behúzta fülét-farkát, és gyorsan hátraszaladt az udvarba. El is barikádoztuk egy időre a ház melletti ösvényt, hogy ne tudjon előre menni, sem az autó, sem a szomszéd kutya miatt. Délután hazajött Tarik gazdája, bemutattuk egymásnak őket és nagyon jól viselték, Masni már nem retteg, Tarik meg havernak tekinti, akivel párhuzamosan együtt szaladnak a kerítés két oldalán. 

Deme és Ovi az iskolából hazajövet tudták meg a hírt. Örültek neki, de Masni ugrálása, harapdálása, neveletlensége hamar eltántorította őket, kicsit tartózkodóak voltak pár hétig. Jeleztük, hogy azért az ő kutyájuk is, és nem készen kapják, nevelgetni, tanítani kell, máskülönben meg Masninak elég volt a felnőttek társasága, így is hirtelen rászakadt egy öttagú család. 

Azért szerintem nem cserélné el, mert szegény kiskutya előtörténete sem tündérmese. Először is kirakták 6 testvérével együtt a decemberi hidegben az állomás elé egy kartondobozban. Aztán befogadta egy pár, akik még aznap visszavitték az állatmentőnek, hogy túl aktív. Befogadta egy család, akiknél a nagylányról derült ki egy hónap után, hogy allergiás a kutyaszőrre. Az állatmentő nő sem tudta épp befogadni, mert a saját négy kutyájával volt gond, így keresett ideiglenes befogadót. Már másnap jeleztük, hogy nem csak egy hétre szeretnénk befogadni.

Tényleg elég aktív (egy pincsihez képest), kölyökkutya, jön a foga, ugrál, harapdál, megrágja a virágládát, bokrok szárát. Még gödröket is ás. De ha lett volna valaha is aggodalmam, Gergő mit fog szólni a nagy munkával kialakított kertje gyötrése láttán, mára eloszlott, nem haragszik Masni apró pusztításaira. Körbekerítette a veteményest, a virágágyást, és tanítgatni is próbáljuk a kutyát, mit nem veszünk jó néven. Imád a kertben rohangálni, szaglászni, másik kutyáknak válaszolgatni, nézni a madarakat.

A fajtáját még nem írtam, mert olyan kutyakutya. Az anyukája egy pumi volt, öt testvérének göndör fekete szőre van, az apukájának valamelyik felmenője németjuhász, nála ez a vonal a meghatározó.

Természetesen ment a féltékenykedés, hogy van Simonnál kisebb, akit simogatok is. Legalább az új boxot kipróbálta - a szomszéd gyerek meg a nem újat is...