Külön szoba

 Mit lehetne adni egy 10. szülinapra, amikor minden gondolat a virtuális világok körül zajlik? 

Előszedni a gyerek idáig halogatott álmának megvalósítását, hivatalosan is elkülöníteni az idegesítő tesóitól és a barátait idehívni. Így lett, hogy leadás (több heti semmi másra nem figyelés) után elkezdtük Deme két nap múlva esedékes szülinapját kitalálni Gergővel. A külön szoba nagyon adta magát, mert a két kisebb egyébként is többet lógott együtt, egy szobában aludtak. És fél éve, mikor újra festették a szobát, Deme választhatta ki a fal színét -nem véletlenül. Erősnek éreztük a színt, de hagytuk neki a brazil mentát és most nagyon passzol.







Egy könyvespolcot vettünk bele, ami passzol az asztalához és az ágyhoz, szekrénynek megkapta, amit eddig Simon használt. Olyan kevés ruhája van, hogy bele is fért. Idővel majd kap egy rendes, ide készült ruhásszekrényt.







Amikor azt érzem, hogy kupi van, majd ezekre a képekre gondolok.



Egy nap alatt a végére is jutottunk a pakolásnak és az elégedett szülinapos boldogan játszhat a gépénél. Még azt is elfelejti, min ül.



De nem kritizálom a játszással, mert amióta egyedül van a szobájában, sokkal többet olvas.


A második a kb. 3 éves kora óta vágyott gekkó. 5 évesen kapott egy hörcsögöt, nem is volt oda érte, hamar észrevette, hogy nem hüllő, és az emlősök szerethető bundás tulajdonságával sem rendelkezett a kis görcs, harapott és elbújt. Szóval beadtuk a derekunk, nem odázzuk tovább, ha nem az a végleges mondás, hogy "nem, nem soha, majd veszel magadnak, ha elköltöztél", akkor itt az ideje. Deme már kiderítette, hogy a kaledóniai vitorlásgekkó a megfelelő, sokáig is él, jól néz ki és eszik gyümölcsöt is. Gergő mindent beszerzett hozzá, mert ugye ezeknél sosem az állat a legdrágább tétel. Kellett speckó üveg, bele aljnövényzet, ászkák, amik gekkókakit esznek, Oázisból bele való növények, bújóhelyeket vágott ki műanyagkaspóból és fákat ragasztott össze. Demével aznap már csak elmentünk a kisállatboltba, ahol ő választhatta ki, melyik gekkót szeretné. Azért legalább itt meglepődött.


A gekkó ellen szólt, hogy tücsköt eszik, amit nagyon sajnáltam. De letelt a pár nap nap, amit mondtak, hogy addig ne adjunk neki csak gyümölcsöt, mert meg kell nyugodnia. Megnyugodott, evett, jöhettek a tücskök. Azt hiszem, egy kisebb pánikot kaptam a boltban, amikor megkaptam egy dobozban 50 ciripelő tücsköt, amit én most azért veszek, hogy más állattal megetessek. De kimanővereztünk, az eladó megnyugtatott, hogy egy idő után már kézzel kapkodom össze az elugrált tücsköket és ez a természet rendje, meg hát ott mégsem engedhettem szabadon az összeset.

Kiderült, hogy addig, amíg sorra nem kerülnek, a tücsköket is tartani kell, etetni, levegőztetni, így bekerültek egy vödörbe szúnyoghálóval letakarva és répakarikát esznek. Nem kint a kisházban, nehogy napközben megfőjenek, így a spájzból néha ciripelés hallatszik.

Szerintem hivatalosan is megkaphatjuk a Durrellék minősítést ennyi állat után.

Van az akvárium halakkal, békákkal, egy sárgafülű ékszerteknős, egy pézsmateknős, egy féléves kutya, egy gekkó és egy vödör tücsök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenki nyugodjon le

Betonozás a kisházhoz

Paradicsom és társai