Uborkaszezon

 Azt nem mondanám, hogy eseménytelenül telik a nyár. Uborka sincs sok, de azért akad egy-kettő a töveken. A július egy megveszekedetett pörgés volt, minden hétvégéjén volt valami. A ház szempontjából szerencsére hozzánk jöttek a vendégek, mi csak egy hétvégére és egy hétre utaztunk el, de arra a hétre is vihettük a kutyát magunkkal, a többi állatot meg etette Gergő anyukája. Békéscsabára meg nem jött Gergő, itthon hagytuk írni, meg Masnival játszani.

Szóval idáig Masni egy két estére itthagyós terhelést kapott, egy gödör ásásával gondolta kezelni a magányát. Mondjuk nem pont a frissen ültetett ámbrafa tőzeges savanyú földjét kellett volna kiásni, de aztán ledeszkáztuk a földet, azóta nem jut hozzá. Locsolásnál láttam, felemelve a deszkát, hogy beköltözött alá egy béka. Finoman körbelocsoltam, aztán visszahajtottam a deszkát.

A gekkó is boldogan éldegél, kapja a tücsköket, de mindig leadózva, Gergő szabadon enged mindig párat. Így gyönyörű tücsökciripelést kapunk minden este.

A paradicsom elkezdett beérni, nagyon finom. Életemben először főztem be paradicsomot, amihez aztán már tényleg nincs helyünk.

A sok eső kisegített minket, mert már nem is dilemma, hogy locsoljuk-e a füvet, nem locsoljuk, csak amennyi megy rá két nagyobb növény között. Persze tiszta sárga, foltos, így is egy óra egy közepes locsolásra szánt idő, a zöldségektől a virágoskertig, közte meg a fák, bokrok. 

Most épp a fügét bűvölöm, hogy érjen be, tele van apró zöld gyümölccsel, amik mintha megálltak volna a fejlődésben, ott néznek két hete ebben az állapotban. Hát így kell gyümölcsöt növeszteni?!