Lekvár

 

Az augusztus nem volt túl meleg. A kismedencét sem használtuk három hete, a sok eső miatt locsolni sem kellett minden nap. Ettől még a füvünk nem lett angol pázsit, a paradicsomnak és a fügének pedig hiányzik a nap. A paradicsom finom, de nem olyan rettentő sok, lassan érik, a füge meg félbemaradt. Szerintem nem fog már beérni, pedig rengeteg van a bokrokon.

A fő produktumom most a lekvár.

Júniusban főztem epret, júliusban sárgabarackot, amiket Üllőn vettem, körtét kaptam a szomszéd nénitől, őszibarackot pedig Nititől. Deme meg csinált rá címkéket. Volt, hogy én csináltam párra tavaly, de az olyan unalmas volt, hiányzott az írása.

Ahogy számoltam, kb.60 üveg lekvárom van, mert a tavalyiak sem fogytak el a nagy tartalékolásomnak köszönhetően. De az is igaz, hogy az volt az első év, hogy saját lekvárt főztem, fogalmam sem volt, mennyi fog fogyni az elajándékozásokkal együtt. 

Megfőztem végül a szilvalekvárt is, ezzel zárva az idényt - bár még a birs bejelentkezhet valamire. Az első adagba tettem cukrot, mert elfelejtettem, hogy nem kell, a második 3 kilóba már nem. De többet magoztam ki, mint 6 kg, mert a harmada kukacos volt. Végül mindkettőt 8 órán keresztül főztem vasfazékban, a másodiknál már nem futott ki az elején, nem kezdtem túl hamar keverni, nagyon szép sötét, sűrű ragacs lett.