Meleg októberi este
Elég soká értem haza minden nap, másnap mindig iskola, így a péntek este a teraszon végződött, az enyhe vagyis inkább meleg este annyira szürreális volt, hogy mindenki zeren és időn kívül került. Masni nem tudta mire vélni, de nem sokat kérette magát.
Másnap olyan meleg szél fújt reggel 7-kor, hogy szokásommal ellentétben azért keltem fel, hogy elmenjünk futni a kis huncuttal. Nagyon boldog volt és az út egyre nagyobb részében póráz nélkül fut. Mindig hátranéz, megvagyok-e, megvár, aztán viháncol.
Attól tartottam, hogy mi lesz, ha Masni kiszúr egy nyuszit és utána iramodik. Egy őzike legelészett a kivágott fák helyén, de úgy meglepődtek egymástól, hogy az őzike felugrás után lefeküdt. Mire addigra megfogtam a száját tátó Masnit, az őzike felállt és szép nyugodtan berohant az erdőbe. De ügyes kutyus volt, nem ugatott Masni.
Aztán még három őzikét felriasztottunk a szántóból, de Masnira rászóltam és megállt, pedig póráz nélkül volt, szóval mondhatjuk, hogy büszke vagyok rá.
Persze nem a fegyelmezettsége miatt csinálta, hanem új volt a helyzet, de akkor is, legalább nem egy véreb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése