Nyárbúcsúztató

Gergő kitalálta, hogy bográcsozzunk este, délután, és el is ment bevásárolni a gyerekekkel. Ez mindenképp kellett nekem a hétvégi munka mellé, de amúgy is elment volna az az idő. Végülis kitaláltam egy gyors kaját, amikor nem kell órákig élesztgetni a tüzet, hanem csak az élmény rész van. Slambucot még sosem csináltam. Csak egyszer ettem, 14 évvel ezelőtt és az meglepően finom volt. A meglepődés azért volt, mert utálom a krumplistésztát, de ennek a bográcsíze nagyon jóvá tette az egészet. Ezzel a reménnyel indultunk neki mi is, vagyis a családdal nem is nagyon közöltem, mert kételkedtek volna. Gergő nem talált lebbencstésztát sehol, a sok idegenszívű multi megfosztott minket az autentikus összetevőtől, de lejjebb adtuk és lett bele fodros nagykocka. Meg még olyan is ment bele, amitől minden valamirevaló hajdúsági pásztor szíve megszakad, de nem érdekel, az én gyerekeim imádják a virslit. 

Simon már főzés közben lopkodta az asztalról, Masni meg Simon kezéből. 

Paprikát is újra kellett vágni, mert elfogyott, mire beletettem volna.

De úgy sikerült, hogy Simon háromszor evett, a többieket is azzal állítottam le, hogy amit hagynak, azt másnap megehetik.

Másnap Gergő kiásta a komposztáló föld alatti részét és talált egy pár érdekes dolgot, Demével nagy szemlét tartottak.